1896 júniusában nyílt meg Budapesten az ország első rendszeresen játszó, ámbár kérészéletű „projektográfja” – a millenniumi ünnepségsorozat részeként, alig fél évvel a Lumière fivérek párizsi bemutatkozása után. A mozi mint szórakoztatási forma ekkor még elsősorban az alsóbb néposztályok körében volt kedvelt, a kapott élmény inkább hasonlított egy mutatványos bemutatójához, mint a mai értelemben vett „moziélményhez”. Így ésszerűnek tűnik, hogy az első vetítőbódékat a Városligetben, a későbbi Vidámpark területén (ma: Holnemvolt Park) és egyben a cselédlányok, bakák és városi munkások kedvelt vasárnapi sétahelyén működtették.
Míg az első önálló moziépületek 1906-ban nyíltak meg, a háború előestéjén már 114 vetítőhely volt a fővárosban, ami 29962 férőhelyet biztosított a nézők számára. Mozik tekintetében Budapest két európai nagyvárossal, Párizzsal és Londonnal is versenghetett. Az 1910-es évekre már sikk lett a moziba járás – ahogy a kapott élmény is változott. Az úri közönség többek között a máig is ismert díszes épületekbe, a Fórumba, az Uránia Filmszínházba – itt forgatták az első magyar filmet 1901-ben, a mozi tetőteraszán – és a Royal Apollóba járt szórakozni. A város legtöbb mozija a Rákóczi út–Nagykörút tengelyen helyezkedett el, Blaha Lujza téri „csomóponttal”. Budán már ekkor is kevés volt a mozi – ahogy szórakozni sem ebbe a városrészbe jártak az emberek. Az épületek kiválasztásánál nagy szerepet játszott a jó megközelíthetőség és az esetleges éjszakai közlekedés, hiszen a potenciális közönség nagy része otthonához minél közelebb keresett kikapcsolódási lehetőséget.
A mozik népszerűségét tekintve nem csoda, hogy az 1915-ös Országos Mozinaptól szervezői jelentős bevételt vártak. A cél érdekében mindenben igyekeztek kiszolgálni a közönség igényét: a mozikban nemcsak filmvetítéseket, hanem hangversenyeket és kabarékat is tartottak. Már előre „az év legjövedelmezőbb napjaként” tartották számon, több felületen is reklámozták, hangsúlyozva a jótékony célt: a bevétel egészével a rokkant katonákat támogatták. Felhívásuk nem volt hiábavaló: sok közéleti személyiség foglalt le magának előre jegyet valamelyik helyszínen.
A Mozgókép Otthon (a mai Művész mozi a Teréz körúton) különös gondossággal készült a szerdai napra: a moziműsoron kívül nagyszabású kabaréval is szórakoztatta közönségét. A fellépők között ott találjuk Molnár Arankát, Vidor Ferikét, Hegedüs Ferencet, Szalontay Ferikét. Az Otthon három előadást tervezett, mind a három műsor előtt elhangzott Mérei Adolfnak Désy Zoltán emlékére írt költeménye. (A vers aktualitását az adta, hogy Désy Zoltán országgyűlési képviselő az év áprilisában, miután önként bevonult, tisztázatlan körülmények között orosz hadifogságba esett. Halálhíre ekkorra már bizonyossá vált.) Décsi Gyula körúti mozijában ekkor már számozottak voltak az ülőhelyek és a késő esti előadás hajnali egykor végződött.
A legnagyobb magyar mozivállalat, a Projektograph nemcsak a vállalathoz tartozó hat fővárosi mozi bevételét ajánlotta fel a gyűjtés céljára, hanem ingyenesen ellátta az ország mozi-szükségletének egyötödét (azaz gondoskodott a vetítendő filmekről). A Projektograph Rt.-t 1908-ban alapította Ungerleider Mór és társa, Neumann József, akiknek nem ez volt az első filmes vállalkozása: ők nyitották meg az első rendszeresen vetítő kinematográfot 1899-ben a Rákóczi úton, a Velence kávéházban. 1918-tól átalakították, megszűnt mint kávéház, ez lett az első és ez idáig a leghosszabb életű kőmozi. 1995-ben Tisza mozi néven zárt be.
Felhasznált irodalom:
Országos mozinap = Pesti Hírlap, 1915. május 9.
Országos mozinap = Pesti Hírlap, 1915. május 19.
Petrik András: Moziipar – filmipar
Készítette: Kaba Eszter
Országos mozinap = Pesti Hírlap, 1915. május 9.
A mozgófényképszínház tulajdonosai elhatározták, hogy május 19-én minden bevételüket az Auguszta-Alap rokkant alapjának és a Magyar Vöröskereszt Egyletnek adják A hazafias mozgalomhoz nyomban csatlakoztak a filmkölcsönző vállalatok és kötelezték magukat, hogy azoknak a moziknak, amelyek részt vesznek az Országos Mozinapban, ingyen adják május 19-re a teljes filmműsort. A mozgófényképszínházak példátlan áldozatkészséggel agitálnak, hogy május 19-én a mozivállalkozás a mostani válságos helyzetében is minél nagyobb összeget juttathassanak e hazafias célra. Az agitáció oda irányul, hogy a rendes bevétel háromszorosát érje el minden mozi. Ez azonban a közönségtől is függ. A mozgószínházak azzal a kéréssel fordulnak a közönséghez, hogy május 19-én mindenki menjen a moziba. A helyárak nem lesznek magasabbak és a közönség csak szórakozásával áldoz ezen a napon a nemzeti ügy céljaira.