A Nagy Háború nemcsak a fronton lévő katonák, hanem a hátországban maradt családtagjaik életét is fenekestül felforgatta. A családfő berukkolásával nők és gyermekek maradtak ellátatlanul, ugyanakkor a pénzbeli segítségre és nem utolsósorban a mentális támogatásra nem csak az itthon lévők, de a fronton harcolók, vagy az onnan rokkantként hazatérők is rászorultak.
A világháború idején számos jótékonysági akciót, gyűjtést hirdettek meg. Gyűjtöttek a rászoruló családoknak, a hadiözvegyeknek és -árváknák, a megvakult és a haza védelmében megcsonkult, munkaképtelenné vált katonáknak. És persze gyűjtöttek az államkincstárnak – az újabb és újabb hadikölcsönök formájában.
„A fantázia előre megfesti a harctéri karácsony képét Verescsagin stílusában: vaskos, lomha fehér hólepel födi a vidéket, fekete hollók keringélnek az ólmos levegőben, a hótakaró alól a pusztaságban csak egy-egy szurony látszik ki, vagy törött ágyúkerék s egy kidőlt paripa égnek meredő lába.”
