Az első világháborút lezáró békeszerződést 1920. június 4-én írták alá Magyarország képviselői a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban. Az esemény megítélése – ha egyáltalán engedték megítélni – koronként és politikai rendszerenként hektikusan változott itthon. Tovább...
Száz év távlatában nehéz eldönteni, hogy mennyire volt „spontán” az az olvasói levél, amely 1918. december 28-án jelent meg a Népszavában. Arról az olvasói levélről van szó, amit Dr. Újlaki Géza írt, s amelynek címe az volt: „Szabadítsuk föl a »törvénytelen« gyermekeket.” Tovább...
„Az oroszországi Volcsanszkból indult el a Népszava címére egy levelezőlap 1917. szeptember 30-iki dátummal. A lapon boldog karácsonyi ünnepeket kívánnak hozzátartozóiknak Adámcsik Endre (Felsőbánya), Skolnik Lipót (Dobsina), Kopasz József (Szeged) és Sóki Sándor (Kecskemét). Nem gondolták volna a levélírók, hogy a lap csakugyan megérkezik éppen a karácsonyi ünnepek előtt, 1918-ban” Tovább...
Lapzárta után érkezett a hír a Népszava szerkesztőségébe, így december 29-én szinte csak „kutyafuttában” tudták közölni azt a kormányrendeletet, miszerint a Károlyi Mihály vezette kabinet egy éjjeli minisztertanácson elhatározta, hogy a teljes szesztilalmat visszaállítja szilveszter estéjén, a kávéházak és vendéglők záróráját pedig este 10 órában szabja meg. Tovább...
Az őszirózsás forradalomról, Károlyi Mihály miniszterelnök uralmáról kevesen tudják, hogy kormányzása idején legalább ezer embert öltek meg 1918 novemberében. A hazatérő hadifoglyok, szökött vagy szabadságolt katonák, illetve a felkelő nép (a korabeli sajtó szerint: csőcselék) óriási pusztítást végzett vidéken, mire a kormány támogatásával nemzetőrség alakult a rendcsinálásra. Tovább...
„S ezt a cikket csak azért írtuk, hogy […] megdicsérjük Tisza Istvánnak bölcs, megfontolt és a nép kívánságaihoz alkalmazkodó politikáját, amely nem olyan hebehurgya és kapkodó, mint ezeknek az ebadta orosz revolucionistáknak nagy fölfordulása.” – ezzel zárult a Népszava vezércikke 1917. március 27-én. Tovább...
Törvényelőkészítő értekezletet tartottak egy másodlagosnak tűnő, ám valójában rendkívül széles rétegeket érintő, és a hadviselés szempontjából is jelentőssé váló kérdésben 1917 tavaszán. Az Est beszámolója szerint a tudományos-politikai ankéton, ahol nemcsak orvosok, hanem pedagógiai szakemberek, papok és lelkészek, Tovább...
„Azt hiszem, hogy megegyezik nézetünk e ponton. / Legfontosabb, hogy legyen egy frontszínház a fronton. / Én bizony a tehetségem itthon már nem rontom, / Művészetem a hazának szent oltárán ontom. / S mert leginkább azt kívánja a harctéri helyzet, / Csukaszürke selyemtrikót több párat beszerzek. Tovább...
1917-re jóformán minden hadra fogható férfit besoroztak a Monarchiában és már azok is a lövészárokban találták magukat, akik korábban vagy életkoruk, vagy kisebb testi hibáik miatt alkalmatlannak minősültek a frontszolgálatra. A bevonulók életkori cenzusának Tovább...
Ahogy az történni szokott, az erdélyi menekültek kérdése a román csapatok vereségével, az idő előrehaladtával, az erdélyiek fokozatos hazatérésével és a politika fordulataival (pl. az orosz forradalom) egyre kisebb nyilvánosságot kapott. Alkalomadtán azonban továbbra is lehetőség adódott szimbolikus akciókra. Tovább...
Amikor 1913-ban pompázatos külsőségek közt ünnepelték a Romanov-ház uralmának 300 éves fennállását Oroszországban, aligha hitte bárki, hogy pár éven belül úgy hullik szét II. Miklós cár (1894-1917) kezében a hatalom, mint molyrágta kelme. Az 1914-es hadba lépéskor szilárdnak tűnt a cár pozíciója, Tovább...
A második világháború idején, 1942. szeptember 4-én érte Budapestet első ízben légitámadás. Akkor a Műegyetemnél, a Városmajorban, a Rózsadombon, illetve Kispesten lehulló, 11 halálos áldozatot követelő bombák alaposan meglepték a főváros lakóit – hiszen a saját földjükön defenzívában lévő Vörös Hadsereg gépei jutottak el Moszkvától a magyar fővárosig. Tovább...
