A krasznojarszki legénységi tábor látképe

Karkis Kornél portréja

Karkis Kornél, aki Jungerth-Arnóthy Mihállyal együtt rendkívül fontos szerepet játszott az 1920-as években a hadifoglyok hazahozatalában, maga is évekig raboskodott hadifogolyként az oroszországi Krasznojarszkban. A Budapesten, 1882-ben született százados sok társával együtt 1915 márciusában Przemyśl elestével került hadifogságba, ahonnan 1920-ban szökött meg. Saját bevallása szerint is „moziba illő” útja Petrográdig 25 napon át tartott. A városba érve azonban nem volt szerencséje: felismerték és a Cseka (Összoroszországi Különleges Bizottság) kezére került, kényszermunkára vitték: fát rakodott a Néva menti hajókból. A forradalmi törvényszék sok más tiszttársával együtt túszként visszatartotta, utóbb a Tanácsköztársaság elítéltjeit cserélték ki a hadifogságba esett katonákra. Katonai fegyházba került, ahol skorbutos lett, majd vakbélgyulladással műtötték, a műtétet követően tüdőgyulladást kapott. Éppen csak felépült, mikor újból megszökött: a Ladoga-tavon keresztül érkezett Finnországba 1921 nyarán, innen utazott haza Magyarországra, hadifogolytársaihoz hasonlóan a csóti leszerelőtáborba. A kötelező karantén után hazatért, ekkor látta először hétéves fiát, Jánost. Karkis néhány egykori fogolytársához hasonlóan felelősséget érzett az Oroszországban rekedt több tízezer hadifogoly sorsáért. 1921 decemberében már Rigában tárgyalt a túszok kiszabadítása érdekében, 1924-től néhány évig a varsói magyar követségen dolgozott, hogy a hazatérni vágyó foglyokat segíthesse.
1937-ben átmenetileg nyugállományba helyezték. 1939. szeptember 7-én a Sajtóellenőrző Bizottság alelnökévé nevezték ki, ő volt Rákóczy Imre helyettese, akitől 1943. október 30-án átvette a bizottság elnöki tisztét, amelyet 1944. március 19-ig töltött be.
Családjával Budapesten élt, a Tigris utcai házból 1951-ben telepítették ki. Élete utolsó éveit Ócsán töltötte, itt is temették el 1956 májusában.

Készítette: Kaba Eszter

A fotógalériát Karkis Kornél Krasznojarszkban készült képeiből állítottuk össze.
Itt szeretnék köszönetet mondani Karkiss Jánosnak, aki a fenti fényképalbumot és Karkis Kornél életrajzi adatait rendelkezésünkre bocsájtotta.