Száz év távlatában nehéz eldönteni, hogy mennyire volt „spontán” az az olvasói levél, amely 1918. december 28-án jelent meg a Népszavában. Arról az olvasói levélről van szó, amit Dr. Újlaki Géza írt, s amelynek címe az volt: „Szabadítsuk föl a »törvénytelen« gyermekeket.” Újlaki azzal kezdte levelét, hogy új korszak kezdődött, amikor „minden elnyomott fölszabadul”, így például a nők is. Szabaduljon föl hát a törvénytelen gyermek is! – javasolta. Azokra a törvénytelen gyermekekre gondolt, akiket addig nem ismertek el családtagként az apa családjában. Szülessen új jogszabály, amely szerint a gyermek jogai függetlenek attól, hogy szülei házassági szerződést kötöttek-e. Úgy vélte: „Ki kell mondani azt, hogy a házasságon kívül született gyermek az apa nevét viseli, aki őt gyermekének elismerte, vagy akiről az apaságot a bíróság megállapította. (….) A »törvénytelen« gyermekeknek mindenben egyenlő jogai legyenek a »törvényes« házasságot kötött szülőktől származott gyermekekkel. Így a »törvénytelen« gyermeknek apja után törvényes örökösödési joga legyen.” Vagyis azt akarta, hogy a törvény így az apa és gyermek közötti „vérköteléket helyezze vissza természetes jogaiba” és ismerje el a gyermek jogainak egyedüli forrásául. Szerinte a „felelőtlenül garázdálkodó férfiak felelősségét fölkelti a törvény, minek folytán kevesebb ártatlan gyermek fog elpusztulni”.
Javaslatára érdekes módon már másnap reagált a Károlyi-kormány és december 29-én arról cikkezett a lap, hogy a kormány változtatni kíván a házasságon kívül született gyerekek jogi helyzetén.
Akármi is magyarázza a Népszava és a kormány gyorsaságát, másnap a szociáldemokraták lapjában hír jelent meg az igazságügy-miniszter rendeletéről, amely kimondta, hogy a házasságon kívül született gyermekek törvényesítéséről további rendelkezésig ő maga (mármint a miniszter) dönt. Az ügyről 1919-ben a Tanácsköztársaság idején született átfogó határozat. 1919. március 26-án tette közzé a Forradalmi Kormányzótanács VII. számú rendeletét, amely megszüntette a törvénytelen gyermek fogalmát, s egyenjogúsította őket a törvényes házasságból született gyermekekkel. Ennek kapcsán írta Burucs Kornélia, hogy „az 1920-ban tartott népszámlálás szerint az ország 8 millió lakosából 2,775 millió a 16 éven aluli gyermek, akiknek 10%-a házasságon kívül született”, vagyis százezreket érintett a „törvénytelen gyermek” fogalmának eltörlése 1919 márciusában. Minderről a Magyar Közigazgatás is megemlékezett 1919. április 6-án Nincs többé törvénytelen gyermek című cikkében: „Magyarországban 1919. március 25-e óta nincs többé törvénytelen szülött. A törvénytelenség fogalmát, ezt a kegyetlen szót, a forradalmi kormányzótanács törölte a magyar jogszolgáltatás terminológiájából. Letörölte a gyalázat Káin-bélyegét, a stigmát, annak a szegény ártatlannak homlokáról, aki nem tehet róla, hogy Káin vétkezett, nem tehet arról sem, hogy él.”
Felhasznált irodalom:
Szabadítsuk föl a „törvénytelen” gyermekeket = Népszava, 1918. december 28.
A házasságkötések új szabályozása = Népszava, 1918. december 29.
Nincs többé törvénytelen gyermek = Magyar Közigazgatás. 1919. április 6.
Burucs Kornélia: Társadalom, nevelés, mozgalom, 1919–1945. Adattár, 1919-1945. História, 1997/5-6. sz. 44-47.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Népszava, 1918. december 28.
Szabadítsuk föl a „törvénytelen” gyermekeket
(Levél)
Az új korszakban minden elnyomott fölszabadul. A nő is. Szabaduljon föl a törvénytelen gyermek is, aki kitagadott volt eddig az apa családjából, az államból, a társadalomból. Rövid törvényt kellene sürgősen alkotni, amely ezt a súlyos és régi igazságtalanságot helyrehozná. A gyermek jogai függetlenek attól, hogy vajon szülei házassági szerződést kötöttek-e és hogy az anyának mely jogai vannak a férfival szemben. Ki kell mondani azt, hogy a házasságon kívül született gyermek az apa nevét viseli, aki őt gyermekének elismerte, vagy akiről az apaságot a bíróság megállapította. Az anyakönyvbe ne vezessék be azt, hogy a szülők házasságot kötöttek, csak azt, hogy ki az apa és az anya. A „törvénytelen” gyermekeknek mindenben egyenlő jogai legyenek a „törvényes” házasságot kötött szülőktől származott gyermekekkel. Így a „törvénytelen” gyermeknek apja után törvényes örökösödési joga legyen. Az emberi törvény ekképp az apa és gyermek közötti vérköteléket helyezze vissza természetes jogaiba és ismerje el a gyermek jogainak egyedüli forrásául. Ez a törvény átformálná a férfiak könnyelmű gondolkodását, a társadalmat és a férfi és nő viszonyát, megnemesítené a társadalmi nemi viszonyokat. A felelőtlenül garázdálkodó férfiak felelősségét fölkelti a törvény, minek folytán kevesebb ártatlan gyermek fog elpusztulni. A nemi vágyak mögötti szigorú törvényes kötelezettség meggondolásra int. Ez a törvény egyszersmind hatalmas csapást mérne a prostitúció és a papi cölibátus intézményeire is. Dr. Újlaki Géza
Népszava, 1918. december 29.
A házasságkötések új szabályozása
A hivatalos lap vasárnapi száma igazságügyi miniszteri rendeletet közöl, amely kimondja, hogy ama házassági akadályok esetében, amelyek alól a törvény értelmében a király adhatott fölmentést, további rendelkezésig az igazságügy-miniszter adja meg a fölmentést. A házasságon kívül született gyermekek törvényesítése felől további rendelkezésig szintén az igazságügy-miniszter határoz. Egy második rendelet kimondja, hogy a főispán, illetőleg az, akire a főispán hatásköre ráruháztatott, megengedheti, hogy azokon a területeken, ahol a rendkívüli körülmények következtében a házasságkötésnél a törvény szerint hivatott polgári tisztviselő nem működhetik közre, a törvényben meghatározott tisztviselők helyettük közreműködhetnek.
