Ahogy az történni szokott, az erdélyi menekültek kérdése a román csapatok vereségével, az idő előrehaladtával, az erdélyiek fokozatos hazatérésével és a politika fordulataival (pl. az orosz forradalom) egyre kisebb nyilvánosságot kapott. Alkalomadtán azonban továbbra is lehetőség adódott szimbolikus akciókra. Ilyen esemény volt az „Irodalom Erdélyért” bizottság április 10-re meghirdetett könyvsorsolása. A szervezők, köztük Tormay Cécile, a szerzők által dedikált köteteket ígértek az ötkoronás sorsjegy megvásárlóinak. A sorsolásra nemcsak magyar szerzők (Herczeg Ferenc, Rákosi Jenő, Prohászka Ottokár) küldték el közhelyesebbnél közhelyesebb dedikációikkal ellátott munkáikat. A külföldiek között volt Arthur Schnitzler, aki nem akart különösebben nagyot mondani, Selma Lagerlöf, aki szerint a „jó államot” majd akkor építik fel a férfiak, ha a nőket is elfogadják társul ehhez a munkához, és a korszak népszerű szerzője, Aage Madelung, aki egyenesen azoknak a „kék szemű vitéz székelyeknek” ajánlotta művét, akik „ezer éve védelmezik Erdély véres kapuját”.

Felhasznált irodalom:
Irodalom Erdélyért = Pesti Napló, 1917. március 17.

Készítette: Egry Gábor