Az első világháborút lezáró békeszerződést 1920. június 4-én írták alá Magyarország képviselői a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban. Az esemény megítélése – ha egyáltalán engedték megítélni – koronként és politikai rendszerenként hektikusan változott itthon. Tovább...
Száz év távlatában nehéz eldönteni, hogy mennyire volt „spontán” az az olvasói levél, amely 1918. december 28-án jelent meg a Népszavában. Arról az olvasói levélről van szó, amit Dr. Újlaki Géza írt, s amelynek címe az volt: „Szabadítsuk föl a »törvénytelen« gyermekeket.” Tovább...
„Az oroszországi Volcsanszkból indult el a Népszava címére egy levelezőlap 1917. szeptember 30-iki dátummal. A lapon boldog karácsonyi ünnepeket kívánnak hozzátartozóiknak Adámcsik Endre (Felsőbánya), Skolnik Lipót (Dobsina), Kopasz József (Szeged) és Sóki Sándor (Kecskemét). Nem gondolták volna a levélírók, hogy a lap csakugyan megérkezik éppen a karácsonyi ünnepek előtt, 1918-ban” Tovább...
Lapzárta után érkezett a hír a Népszava szerkesztőségébe, így december 29-én szinte csak „kutyafuttában” tudták közölni azt a kormányrendeletet, miszerint a Károlyi Mihály vezette kabinet egy éjjeli minisztertanácson elhatározta, hogy a teljes szesztilalmat visszaállítja szilveszter estéjén, a kávéházak és vendéglők záróráját pedig este 10 órában szabja meg. Tovább...
Az őszirózsás forradalomról, Károlyi Mihály miniszterelnök uralmáról kevesen tudják, hogy kormányzása idején legalább ezer embert öltek meg 1918 novemberében. A hazatérő hadifoglyok, szökött vagy szabadságolt katonák, illetve a felkelő nép (a korabeli sajtó szerint: csőcselék) óriási pusztítást végzett vidéken, mire a kormány támogatásával nemzetőrség alakult a rendcsinálásra. Tovább...
Érdekes újdonságról számolt be a Pesti Hírlap 1915 nyarán. Az úri, hadszínteret még nem látott közönségnek igény szerint helybe hozták a háborút! A lap „kellemes, tanulságos kirándulóhelyként” aposztrofálta a készülő lövészárkot, amelyet 1915. augusztus 11-én adott át Tovább...
A bélyegkiadás – praktikus vonatkozásán túl – régtől fogva az állami önkifejezés és egyúttal a gyűjtőszenvedély területe. A bélyegek forgalomba hozatala a szuverenitást juttatja kifejezésre, (valamilyen formában) a bélyegképeken is megjelenik az adott állam. Tovább...
Minden bizonnyal városi legenda, hogy vágóhídi hulladékból készült gyermekkorunk kedvence, a „négercsók” fehér habja, de nem csoda, hogy szárnyra kapott a kacsa, hiszen köztudott: az élelmiszeripar kreativitása határtalan. Különösen háborúk idején, mikor Tovább...
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a dualizmus időszakában végig parlamenten kívüli ellenzéki erő maradt, miután a választójogosultak szűken megszabott körébe a munkástömegek nem tartoztak bele. Az országostól eltérően a települési képviselő testületekbe Tovább...
Az Est arról számolt be 1915 nyarán, hogy Liszt Ferenc dédunokája a magyarok ellen harcol. A hír azonban csak első olvasásra tűnik meglepőnek: a 19. század egyik legnagyobb magyar zeneszerzőjének – akinek gyermekei az apa polgári származása ellenére Tovább...
Az állami alkalmazottakat nem kevesen irigyelték az első világháború előtt. A rendszeres fizetés, nyugdíj, a kapcsolati tőke és befolyás tűnt a közszolgálat legfőbb vonzerejének, amikor mindez sokak számára elérhetetlen maradt.
Tovább...
„Pótalkatrész, pótkerék, pótkávé a jó” – hirdette a reklám évekkel ezelőtt. Meg a citrompótló (vagy a pótcitrom?), mondja a háborús idők háziasszonya. Száz évvel ezelőtt a citromot elsősorban a délutáni teákhoz és a sütemények ízesítéséhez használták és valóban különlegességnek számított a családok asztalán. Tovább...
