Népszava, 1914

„megállott a főváros vérkeringése” – a villamosvasúti dolgozók tüntetése

1917. október 20-án megálltak a villamosok Budapesten, de a megszokottól eltérően nem a túlzsúfoltságból eredő akadály vagy baleset, és nem is az egyre romló műszaki állapotú kocsik miatt – aznap jól szervezett tiltakozásra került sor. „Szombaton este pontban 7 órakor megállott a főváros vérkeringése:
a körutakon és mindenhol, ahol villamos sínpár fut keresztül, adott jelre megállottak a villamosok. Negyed óráig tartott ez a tüntető munkabeszüntetés, amellyel azt jelentették be a villamosvasutak rabszolgái a főváros ámuló népének, hogy megunták a rabszolgasorsot és erős elhatározással ráléptek a szervezkedés útjára. És ugyanebben az időben, amikor elcsitult a főváros utcáin a villamosok csilingelésének zaja, a régi képviselőház termében sok ezer főnyi villamosalkalmazott sereglett egybe, hogy megalakítsák immár teljes nyíltsággal a szakszervezetüket és kiharcolják maguknak az egyesülési és gyülekezési jogot.” – foglalta össze az eseményeket a másnapi Népszava.
A szociáldemokrata szakszervezetek megerősödésének évében tehát egy újabb alkalmazotti csoport, a villamosvasútnál dolgozók kapcsolódtak be a szervezkedésbe. Akkor még nem köz-, hanem magánüzemek biztosították a főváros közlekedését, de ennek ellenére a villamos és helyiérdekű vasutak alkalmazottainak egyesülési szabadsága ugyanúgy nem volt biztosítva, ahogy az államvasúti munkásoké sem. Előbbiek már 1917 májusában gyűlést terveztek tartani, de azt akkor még a rendőrség szétzavarta. Az elismert szakszervezet hiányában A Villamos című szaklap köré szerveződő mozgalom azonban őszre tovább erősödött, amelyről az októberi látványos akciójuk révén a széles közvélemény is tudomást szerezhetett. A 15 perces üzemszünetet, azaz a villamosvasúti alkalmazottak tüntetését „a közönség zúgolódás nélkül, rokonszenvesen fogadta” – legalábbis a Pesti Napló és a Népszava beszámolói szerint.

Felhasznált irodalom:
A villamos alkalmazottak szervezkedő gyűlése = Népszava, 1917. október 21.
Megálltak a villamosok! = Pesti Napló, 1917. október 21.
A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai, 1914–1918. IV/2. kötet. Kossuth, Budapest, 1969. 369–371.

Készítette: Ignácz Károly

Pesti Napló, 1917. október 21.
Megálltak a villamosok!

Szervezkednek a villamosvasúti alkalmazottak

A villamos és helyiérdekű vasutak alkalmazottai nem tartóztak ezideig semmiféle szakszervezetbe. Az alkalmazottak régi sérelme volt, hogy a villamostársaságok igazgatói ridegen elzárkóztak minden kérdés elöl, amely arra irányult, hogy munkásaiknak a szervezkedést megengedjék. Az összes iparágak munkásat már rég szervezve vannak, csak a villamosalkalmazottak álltak egyedül szervezetlenségükkel: ez a helyzet szűnt meg a villamos és helyiérdekű vasutak alkalmazottainak szombat este tartott szervezkedő gyűlésével.
A gyűlés kezdetével egyidejűleg este hét órakor Budapest területén megálltak az összes villamosok, annak demonstrálására, hogy az alkalmazottak jogaik kivívására legvégső esetben a sztrájktól sem riadnának vissza. A kocsikon a negyed óráig tartó tüntetés-jellegű szünetet az ablakokra ragasztott hatalmas vörös plakátok jelezték, melyeknek a szövege a következő volt: SZERVEZKEDÉSI SZABADSÁGOT, EGYESÜLÉSI JOGOT követelnek a villamos- és helyiérdekű vasutak alkalmazottai.
A közönség zúgolódás nélkül, rokonszenvesen fogadta az alkalmazottak tüntetését. Akik csak rövidebb távolságra igyekeztek, kiszálltak és gyalog folytatták útjukat, sokan ellenben a kocsikban maradtak és megvárták, amíg a tüntetés véget ért. A körutakon és a Rákóczi-úton, ahol szorosan egy más mögött álltak a kiürült villamoskocsik, észrevehetően megnövekedett a gyalogjárók forgalma, amely csak akkor csappant némileg meg, amikor pontban negyed nyolckor lassan megindultak a hirtelen zsúfolásig megtelt villamosok.
Ugyanebben az időben a régi országház nagytermében kezdetét vette az alakuló közgyűlés. Az üléstermet, a karzatot, sőt a folyosókat is zsúfolásig megtöltötték a megjelent kalauzok, kalauznők, kocsivezetők és ellenőrök. A közgyűlés elnökéül Garami Imrét választotta meg, aki a megnyitó szavak után tíz percre felfüggesztette az ülést, hogy ezzel is kifejezzék együttérzésüket azokkal a társaikkal, akik ebben az időben szolgálatban állottak és nem jelenhettek meg. […]

Népszava, 1917. október 21.
A villamos alkalmazottak szervezkedő gyűlése

Negyedórás munkabeszüntetés a fővárosban – Megalakult a villamos szakszervezet

Szombaton este pontban 7 órakor megállott a főváros vérkeringése: a körutakon és mindenhol, ahol villamos sínpár fut keresztül, adott jelre megállottak a villamosok. Negyed óráig tartott ez a tüntető munkabeszüntetés, amellyel azt jelentették be a villamosvasutak rabszolgái a főváros ámuló népének, hogy megunták a rabszolgasorsot és erős elhatározással ráléptek a szervezkedés útjára. És ugyanebben az időben, amikor elcsitult a főváros utcáin a villamosok csilingelésének zaja, a régi képviselőház termében sok ezer főnyi villamosalkalmazott sereglett egybe, hogy megalakítsák immár teljes nyíltsággal a szakszervezetüket és kiharcolják maguknak az egyesülési és gyülekezési jogot. A régi országház nagyterme a zsúfolásig megtelt, a földszinten egyenruhás kalauzok és kalauznők szorongtak a tömött padsorokban és a padsorok között, fönt a karzaton a műszaki személyzet szintén roskadásig megtöltötte a karzat minden zugát. Az egész terem valóban teljesen megtelt a szervezkedés szükségességétől áthatott munkásokkal, akik a lelkesedéstől izzó hangulatban szálltak síkra jogaikért. Valóban fölemelő látvány volt a villamosrabszolgáknak ez a nagyszerű föleszmélése, amely a magyarországi munkásmozgalomnak ünnepnapja marad mindenkor.

Az alakuló közgyűlés

Karlóczy Zsigmond elvtárs az előkészítő bizottság nevében üdvözölte a megjelenteket és javaslatára megválasztották a közgyűlés tiszti-karát és az ideiglenes vezetőséget. A közgyűlés tisztikara nevében Garami Imre elnök elvtárs köszönte meg a bizalmat és lelkes, szép szavakban hangoztatta, hogy a villamosalkalmazottakban megvan minden elszántság arra, hogy igazságos ügyüket diadalra vigyék. Ma még csak rabszolgák vannak e teremben, akiket a vállalatok kizsákmányolnak és ugyanakkor megfosztanak egyesülési jogaiktól. A jövőben azonban ez másképpen lesz, mert a villamosalkalmazottak nem fogják tűrni a rabszolgasorsot és ugyanazzal az erővel, amellyel ma megállították a főváros villamosforgalmát, ki fogják küzdeni gyülekezési jogukat is. Ettől se szép szóval, se ijesztgetéssel, se megfélemlítéssel nem fogják többé elüthetni a villamosmunkásokat. […]

A vasutasok szabad szervezete nevében Landler Jenő elvtárs üdvözli a villamosakalmazottak szervezetét. A nagy vasutak alkalmazottai rokonok a villamosokkal, nemcsak abban, hogy szintén közlekedési munkások, hanem abban is, hogy éppen úgy ki vannak zsákmányolva a vasutasok, mint a villamosalkalmazottak, és épp úgy tilos nekik a szervezkedés, mint a villamosmunkásoknak. Ám e tilalom ellenére mégis 20.000 tagot számlál a vasutasok szabad szervezete és a villamosalkalmazottak a mai impozáns erőkifejtésükkel a forgalom megállításával és ezzel a lelkes hangulatú gyönyörű gyűléssel megmutatták, hogy nem akarnak tovább rabszolgák lenni, fütyülnek a tiltó rendeletre és szervezkedni akarnak. Azzal az erővel, amelyet ma megmutattak, ki fogják tudni kényszeríteni a villamosalkalmazottak emberi jogaikat. A vasutasok homlokán is ugyanaz a szégyenbélyeg ég, mint a villamosakalmazottak homlokán, közös a megaláztatásuk, közös lesz a küzdelmük is és a villamosalkalmazottak a jövőben ne törődjenek azzal, hogy tiltják azt, hogy szocialisták legyenek, mert igenis az osztályharc alapján álló szervezkedés az egyedüli útjuk és itt a helyük a szociáldemokraták táborában.
– Szocialisták vagyunk és leszünk mindnyájan! – zúgta Landler elvtárs gyújtóhatású szavaira ezer és ezer torok. […]
Szabó Szilveszter a szervezett miskolci villamosvasúti alkalmazottak nevében csatlakozását jelenti be.
Birtha Ferenc a debreceni villamosalkalmazottak nevében ugyanezt jelenti.
Pankóczi József a szombathelyi villamosok, Braun Mór a villamos műszaki munkások nevében üdvözli és szolidaritásukról biztosítja, majd fölolvassa az elnök az osztrák villamos-vasúti alkalmazottak üdvözletét.
[…] a szervezkedés eddigi eredményét és szükségességét Szakasits Árpád elvtárs ismertette. Rámutatott arra, hogy vannak olyan helyek, ahol a villamosalkalmazottakkal havi 72 koronáért napi 18 órát dolgoztatnak. De Budapest sem áll sokkal jobban. […] Csak az osztályharc eszközeivel lehetett valamelyes javítást kicsikarni. Milliós társaságok teszik ezt ahol 12 igazgatósági tag többet keres, mint 1000 villamosvezető. A részvények horribilis módon emelkedtek, óriási nyereséget mutat évi mérlegük, mindenre van födözetük, csak munkabéremelésre nincs. Emellett a legprimitívebb emberi jogtól is meg akarják fosztani az alkalmazottakat: az egyesülési jogtól. Természetesen ezt azért teszik, mert tudják, hogy a szervezetlen munkást jobban ki lehet zsákmányolni. A villamosvasúti alkalmazottak azonban ma már tudják, mit jelent a szervezkedés és azért fogadják itt ma ünnepélyesen, hogy nem fognak nyugodni addig, amíg az egyesülési és gyülekezési szabadságot ki nem vívják. […]

Megálltak a villamosok

Budapest közönsége csöndes, de impozáns tüntetésnek volt a szemtanúja szombaton este. A villamos- és helyiérdekű vasutak alkalmazottai szombat estére alakuló közgyűlést hívtak össze. Ebből az alkalomból azok az alkalmazottak, akik a közgyűlésen nem jelenhettek meg, mert szolgálatot kellett teljesíteniök, lélekemelő módon adtak kifejezést a közgyűléssel szemben való rokonérzésüknek: a kalauzok és kocsivezetők negyedórára beszüntették a munkájukat. Hét óra és negyednyolc között a főváros utcáin teljesen szünetelt a villamosvasúti közlekedés. Néma, de azért erőteljes, a harsogó hangnál is hangosabb volt a villamos páriáknak demonstrációja.
Pontban 7 órakor, mint egy adott jelre megálltak a villamoskocsik mindenütt. Néhány perc telt el, amíg a közönség, amely már-már beletörődött a mai tűrhetetlen közlekedési viszonyokba, tudomást szerzett a tüntetésről. Kezdetben azt hitték az utasok, hogy a már megszokott akadályról van szó. De amikor megunták a várakozást érdeklődni kezdtek az alkalmazottaknál:
– Mi történt? Miért állunk? Miért nem megyünk?
Az alkalmazottak válasz helyett, a következő röpiratot nyújtották át a kérdéseivel ostromló közönségnek:
A szervezkedés szabadságáért, az egyesülési jogért harcolnak a villamos- és helyiérdekű vasutak alkalmazottai. Ma, 1917. október hó 20-án, alakuló közgyűlésük napján is ezért tüntetnek!
Amikor a közönség megtudta a veszteglés okát, teljesen megnyugodott. Utasok és járókelők egyaránt a legnagyobb rokonszenvvel fordultak a tüntető alkalmazottak felé. Akiknek sürgős dolguk volt azok leszálltak a kocsiról és gyalogszerrel iparkodtak tovább, akik ráértek, nyugodtan a helyükön maradtak, hiszen csak negyedóráról volt szó. Szokatlan volt hogy a legforgalmasabb útvonalakon félig üres villamoskocsikat lehetett látni. Ez a paradicsomi állapot azonban nem sokáig tartott. Gyorsan teltek-múltak a percek. Minél jobban közelgett negyednyolc, az indulás ideje, annál jobban megteltek a kocsik. Pont ¼ 8 órakor véget ért a villamosvasúti alkalmazottak tüntetése, a kocsik ismét elindultak. Az elindulás épp oly rendben történt, mint a megállás. A szervezkedő alkalmazottak már most a kezdet elején is fényes tanúságot tettek fegyelmezettségükről.