A fiatal Babits Mihályt nemcsak gyomorbántalmak, de szűnni nem akaró rémálmok is gyötörték. Ezeket az élményeit az először 1913-ban, a Nyugatban folytatásokban közölt – Edgar Allan Poe és Sigmund Freud erős hatását mutató – pszichoanalitikus rémregényében, A gólyakalifában írta meg. A tudathasadásos fiú, Tábory Elemér története 1916-ban önálló kötetben is megjelent, és a kor rémfilmdivatjának megfelelően már 1917-ben film készült belőle Korda Sándor rendezésében. A forgatókönyvet nem más írta, mint Karinthy Frigyes. A szüntelenül tréfálkozó zseni nem viccelte el a nyomasztó sztorit, ellenben a gyermekek köréből a felnőttek világába helyezte: az aranyifjú diákból, illetve a nyomorult inasból ekképp lett a mozivásznon báró és kikötői munkás. A kettős főszerepet Beregi Oszkár játszotta, a Budapesti Hírlapban közölt 1917. október 14-i beszámoló szerint olyan alakítást nyújtva, „amely csak a legnagyobb mesterekéhez hasonlítható”.
Felhasznált irodalom:
A gólyakalifa = Budapesti Hírlap, 1917. október 14.
Készítette: Csunderlik Péter
Budapesti Hírlap, 1917. október 14.
A gólyakalifa
Az Uránia színház szombati bemutató előadásán páratlan sikert aratott a milliós alapítású Korvin-gyár első nagy filmje: a Gólyakalifa. Igazi premier volt ez: forró, izgalmasan érdekes premierje az immár klasszikus tökéletességre emelkedett magyar filmművészetnek. Maga a darab mélységes hatást tett a közönségre, mert Babits Mihály regényének kellős meséje boszorkányosan ügyes szövevényével a végsőkig feszíti a néző idegeit. A főszerepben Beregi Oszkár olyan alakítást nyújtott, amely csak a legnagyobb mesterekéhez hasonlítható. Az Uránia színház ez új műsordarabjának szenzációs sikerét már a premierközönség eldöntötte s így a Gólyakalifa a táblás házak egész sorának ígéretével indul diadalmas útjára. Vasárnap 3, ½ 5, 6, ½ 8 és 9 órakor kezdődnek az előadások.