Világ

Le a villamosról!

A budapesti tömegközlekedés teljesen átalakult a háború hatására. A korábban kedvelt omnibuszok jóformán teljesen eltűntek – bár a városi hatóságok először nem merték megszüntetni ezt a kedvelt közlekedési formát, inkább csak korlátozták a lóval vontatott kocsik közlekedését. (A lovak takarmányhiánya volt ekkoriban a legsúlyosabb gond.) Az omnibusz „gyengélkedése” miatt a villamos szerepe mind hangsúlyosabb lett, a háború alatt a villamosközlekedés aránya 95 százalékra emelkedett az utasforgalom egészéhez képest. A villamosokon az iszonyatossá vált zsúfoltság miatt a balesetek mindennapossá váltak: egyre-másra érkeztek a hírek arról, hogy a kocsira kívülről felkapaszkodó emberek a szerelvények alá estek, a villamos elgázolt valakit vagy más hasonló baleset történt. Így a rendőrség „tüneti kezeléssel” igyekezett a zsúfoltságon segíteni. A Világ című lap arról számolt be, hogy a hatóság „újabb attakot határozott el a túlzsúfolt villanyos ellen, és ezentúl könyörtelenül le fogja szállítani a villamosok lépcsőjéről a lépcsőn utazókat”. Vagyis nem a járatokat sűrítették a városi döntéshozók, s nem alternatív megoldásokon törték a fejüket (az első világháború után kezdtek a nagyvárosokban egyre inkább teret hódítani az autóbuszok), hanem az utazni vágyókat kívánták rendszabályozni.
A lap erre gunyorosan jegyezte meg: „Már azt a gyönyörűséget is elveszik a szegény pesti polgártól, hogy egy kicsit szellősebben utazhasson…”

Felhasznált irodalom:
Le a villamosról! = Világ, 1918. május 17.
Ruisz Rezső: Adalékok a budapesti közúti vasutak tarifareformjához. Városi Szemle, 1933. 485-545., ill. 649-706.

Készítette: Szegő Iván Miklós

 

Világ, 1918. május 17.
Le a villamosról!

Az irodába siető hivatalnokok, elkéséstől drukkoló diák, a csarnoki ácsorgás után üres szatyorral hazaszaladó szakácsnő gyanútlan egén új és nehéz felhők tornyosulnak. A rendőrség ugyanis újabb attakot határozott el a túlzsúfolt villanyos ellen, és ezentúl könyörtelenül le fogja szállítani a villamosok lépcsőjéről a lépcsőn utazókat. Már azt a gyönyörűséget is elveszik a szegény pesti polgártól, hogy egy kicsit szellősebben utazhasson…