A szovjet-orosz történelem utólag nehezen rekonstruálható – a korabeli olvasóra Pétervárról, majd Moszkvából egyaránt az 1917-es februári forradalom óta záporoztak a hírek és álhírek. A bolsevik hatalomátvétel után a hírek még zavarosabbak lettek, de az nyilvánvaló volt, hogy a bolsevikok politikai ellenfelei egyre veszélyesebb helyzetbe kerültek, és jobban tették, ha elmenekültek Oroszországból.
Így tett Kerenszkij, az Ideiglenes Kormány egykori vezetője is: „… Éppen ilyen feltétlenül hiteles az az értesülésem is, hogy Kerenszkij Amerikába szökött és már meg is érkezett oda.”
Hogy Kerenszkij mikor érkezett (végleg) Amerikába, az a New York Times 1970-es nekrológjából derül ki valójában. A Leninnel egy városban, Szimbirszkben született, és 89 évesen az USA-ban elhunyt politikus 1940-ben menekült Amerikába, nem 1918-ban. És nem Oroszországból, hanem Franciaországból érkezett, amikor a németek támadtak a második világháború elején. Kerenszkij Oroszországból való elmenekülésének időpontját a New York Times 1918 májusára teszi (mások júniusról tudnak), és állítólag egy francia hajón, Murmanszkból jutott el előbb Londonba. Ezt követően 1940-ig döntően Európában élt, bár Amerikában is többször járt, előadásokat tartva.
Kerenszkij menekülésének hírével egyidejűleg azonban nemcsak a külügyminiszter Terescsenko szabadult a Péter Pál-erődből. Az egykori Fekete Százak vezére, a hírhedt szélsőjobboldali politikus, Puriskievics is ekkor szabadult a börtönből, az általános oroszországi amnesztiával (A „feketeszázasok” a cárizmus titkos támaszai voltak, akik a titkosszolgálattal, az Ohranával feltehetően együttműködve igyekeztek a cárizmussal való elégedetlenséget bűnbakokon levezetni, s így az antiszemitizmust gerjesztették az első világháború előtt.) Ám nem sokáig élvezhette a szabadságot: állítólag a börtönben megőrült, ezért gyorsan elmegyógyintézetbe zárták.
Puriskievicshez hasonlóan szabadon engedték Szuhomlinov tábornokot, akit még a cár idején, 1915-ben a lőszerhiány miatt vontak felelősségre és tartóztattak le, majd az Ideiglenes Kormány is folytatott ellene eljárást. A tábornok 1918-ban nyugatra emigrált – Németországot választotta.
Egy ember azonban nem tudott emigrálni: maga az orosz cár. Az ő sorsa hamarosan megpecsételődött: 1918 júliusában mészárolták le a bolsevikok, családjával együtt. De a cárizmus maga ekkorra már megbukott. Hogy véglegesen-e, arról Szovjet-Oroszország berlini nagykövete, Joffe így nyilatkozott: „…a monarchikus államformára való visszatérés nálunk teljesen ki van zárva. A monarchiának Oroszországban nincs többé talaja. A burzsoá állapotokhoz és a nem szocialistákból álló kormányhoz való visszatérést bizonyos föltételek mellett nem tartom kizártnak.” Ugyanakkor leszögezte: „A cárizmus visszatérése lehetetlen.” Cáfolta azt is, hogy a kormány paktumra lépne a „burzsoá pártokkal”. Joffe hozzátette: „Szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy Oroszország jelenlegi kormánya belülről nem buktatható meg. Oroszországban nincs egyetlen hatalom, amelynek oly ereje volna, hogy bennünket megbuktathasson.” Mellettük áll az egész nép – magyarázta –, a parasztok és a munkások óriási tömege. Kerenszkij esélytelenségéről is beszélt: „azok a hatalmi tényezők, amelyek előttünk voltak kormányon, teljesen diszkreditálva vannak; a cárizmus a lehető legnépszerűtlenebb; (…) a mensevikiek és a szociálforradalmárok, Kerenszkijjel együtt, a tömegek szemében elvesztették posszibilitásukat. Nem maradt tehát más, mint egy kis csoport, amely látszólag tőlünk balra áll: az anarchisták csoportja. Azonban az anarchistáknak nincs meg a kellő politikai súlyuk.”

Felhasznált irodalom:
Kerenszkij Amerikába szökött = Az Est, 1918. május 14.
Amnesztia Oroszországban = Az Est, 1918. május 14.
Szilárdan áll az orosz szocialista köztársaság = Népszava, 1918. május 14.
Alden Whitmanjune: Alexander Kerensky Dies Here at 89 = New York Times, 1970. június 12.
Szuhomlinov, Vlagyimir Alekszandrovics (1848–1926) = Ki kicsoda az I. világháborúban 
Bebesi György: Az orosz feketeszázas szélsőjobb alapító atyja, a fasizmus előfutára. Puriskievics

Készítette: Szegő Iván Miklós

 

Az Est, 1918. május 14.
Kerenszkij Amerikába szökött

Stockholm, május 12.

(Az Est kiküldött munkatársának távirata)

Néhány nappal ezelőtt Stockholmba érkezett Terescsenko volt orosz külügyminiszter húga, de még ugyanaznap eltűnt a svéd fővárosból. Egy nyaralóhelyre ment Stockholm környékére s ott teljesen visszavonultan, sőt elrejtőzve él. Sikerült megtudnom most, hogy Terescsenko nővére onnan Norvégiába utazott, mert – mint itteni orosz ismerősökkel közölte – hírt kapott, hogy fivére Norvégiába érkezett, s őt is oda hívta, hogy együtt utazzanak Angliába. Tudvalevőleg Terescsenko a legutóbbi napokig fogságban volt a Péter Pál-erődben s onnan szerencsésen elmenekült. Éppen ilyen feltétlenül hiteles az az értesülésem is, hogy Kerenszkij Amerikába szökött és már meg is érkezett oda.

Az Est, 1918. május 14.
Amnesztia Oroszországban

Szuhomlinovot szabadon bocsájtották

Moszkva, május 12. (Pétervári Távirati Ügynökség)

Május elsején az általános amnesztia sok politikai és bűnügyi elítéltnek és vizsgálati fogolynak adta vissza szabadságát. Pétervárott szabadlábra helyezték a volt cári uralom és a Kerenszkij-kormány letartóztatott híveit. Így Szuhomlinov is kiszabadult a krestii fogházból, vele együtt Puriskievics és társai, akik a munkás- és katonatanácsok ellen összeesküvést szőttek. A krestii fogházból ezen az egy napon kétszázan szabadultak ki.

Világ, 1918. május 17.
A Fekete Százak vezére megőrült

Hágából jelentik: Puriskievics, az ismert nacionalista politikus, aki a háború előtt mint a Fekete Százak vezére, nagy szerepet játszott a közéletben, s akit nemrégiben monarchista összeesküvésben való részvétel miatt letartóztattak, a Péter Pál-erődben súlyos idegbajban megbetegedett. Minthogy Puriskievicset dühöngési rohamok fogták el, elmegyógyintézetbe kellett szállítani.