Két korabeli újságcikkből, a Pesti Napló és Az Est 1918. május 19-i beszámolóiból kerek történet rakható össze egy – feltehetően a MÁV-vonalain ténykedő – zsebtolvajbanda elfogásáról. A detektíveket egy véletlen leleplezés vezette nyomra. A pesti Bérkocsis utcában ellenőriztek éppen egy rendőri felügyelet alatt álló „leányt”, akinek az ágya alatt egy pár csizmát találtak. Ezután a csizma gazdáját próbálták előkeríteni – az egyik ruhásszekrényben találtak rá Wünschbach Károlyra, aki nemcsak katonaszökevény volt, hanem ismert zsebtolvaj is. Wünschbachnál hétezer korona készpénz volt, amire magyarázatként azt mondta, hogy a rengeteg pénzt egy rákospalotai nőtől kapta. Mint kiderült, Gáti Berta „tolvajnőről” volt szó, aki Rákospalotán Veres Alfonzzal élt együtt. A rendőrség már régen kereste őket, így egy nyomozócsoport utánuk eredt. Ezen a ponton a lapok információi ellentmondanak egymásnak, a legvalószínűbb, hogy a „detektívek kimentek Rákospalotára, ott azonban Veres Alfonz és Gáti Berta az ablakon keresztül megszöktek a detektívek elől és egy vendéglőbe menekültek. A detektívek oda is utánuk mentek, ahonnan újból az ablakon keresztül menekültek a tolvajok, és a vetések közé bújtak. Erre a Hegedűs-detektívcsoport ment ki Rákospalotára, ahol valóságos hajtóvadászatot tartottak a tolvajokra és el is fogták őket”. A nyomozásnak köszönhetően végül népes társaság került a hatóságok kezére, miután az elfogottak újabb neveket árultak el a hatóságoknak. Az elkapott zsebtolvajoknál 2 és 24 ezer korona közötti összegeket találtak, amire a leggyakoribb magyarázat a „lóverseny-nyeremény” volt.
A legötletesebb Bakonyi Lajos, a MÁV istvántelki főműhelyében dolgozó „kezelőtiszt” volt (aki egyébként egy igazolványt is lopott munkahelyéről Veres Alfonznak, hogy az „nyugodtan” utazgathasson a vasúton). Bakonyi ugyanis azt állította, hogy „a múlt évben kivette háromhavi fizetését: háromszáz koronát és azt feltette a Dalaj Láma nevű lóra, amely elsőnek jött be és tízszeres pénzt fizetett”. (Egyébként az őrizetbe vettek közül – ha leszámítunk két további katonaszökevényt – nála volt a legkevesebb pénz.) Egy másik elfogott, a győri születésű Laurer János viszont újabb nyomra vezette a rendőröket: „azt állította, hogy a nála talált 24000 koronát a sógornőjétől, Jeniczki Ferencnétől kapta”. Márpedig Jeniczkiné ismert tolvajnő volt, aki Palotaújfalun lakott, és éppen akkor érkezett meg Bécsből. A történet itt már inkább egy szociálpolitikai kérdést vet fel, és felhívja a figyelmet az első világháború alatti megélhetési nehézségekre: „Az asszony férje négy év óta hadifogságban van, és hadisegélyen kívül más jövedelme nincsen. A rendőrség, miután bizonyosnak tartotta, hogy az ő pénze is lopásból származott, őt is elfogta és behozta a rendőrségre.” A hadisegély valóban rendkívül csekély összegű volt – mindez persze egyéni szinten nem ad felmentést a zsebtolvajlásra, de a szociológiából ismert jelenség az anómia állapota, amellyel a francia Durkheim foglalkozott. Ez az az állapot, amikor egy káros jelenség tömeges előfordulása (öngyilkosság, alkoholizmus, bűnözés) már egy társadalom általános válságát jelzi.
Felhasznált irodalom:
Letartóztatott tolvajbanda = Pesti Napló, 1918. május 19.
Elfogtak egy veszedelmes zsebtolvajbandát = Az Est, 1918. május 19.
Kaba Eszter: „Azt akarjuk, hogy olyan segélyt adjanak, hogy megélhessünk belőle” – A hadigondozás rendszerének működése a háború éveiben. In: Háborús mindennapok – mindennapok háborúja. Szerk.: Kaba Eszter. Budapest, 2017.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Pesti Napló, 1918. május 19.
Letartóztatott tolvajbanda
A detektívek nyomozás közben a Bérkocsis utca 17. szám alatt lakó rendőri felügyelet alatt álló nőnél találták egy szekrényben Wünschbach Károly szökött katonát. Vallatása során a szökevény elmondotta a detektíveknek, hogy Rákospalotán él Gáti Berta tolvajnő Veres Alfonz zsebtolvajjal, akiket a rendőrség már régen keres. A detektívek kimentek Rákospalotára, ott azonban Veres Alfonz és Gáti Berta az ablakon keresztül megszöktek a detektívek elől és egy vendéglőbe menekültek. A detektívek oda is utánuk mentek, ahonnan újból az ablakon keresztül menekültek a tolvajok, és a vetések közé bújtak. Erre a Hegedűs-detektívcsoport ment ki Rákospalotára, ahol valóságos hajtóvadászatot tartottak a tolvajokra és el is fogták őket. Ezek voltak: Laurer János győri születésű zsebtolvaj, akinél 24000 korona pénz volt. Bakonyi Lajos, a MÁV istvántelki főműhelyének kezelőtisztje, akinél 2000 korona pénz volt. Veres Alfonz régen ismert zsebtolvaj, akinél 17000 koronát találtak és Ádám Béla szökött katona. Veres Alfonznál egy Pintér János névre szóló igazolvány volt, amelyet Bakonyi lopott valahol. A pénzre vonatkozólag azt mondják, hogy a lóversenyen nyerték. Letartóztatták őket.