A mezőgazdasági munkák főszezonjának közeledtével égető problémává vált az országban a pálinkakérdés. A különbözőképpen desztillált alkohol 60 százalékát az állam szabott áron felvásárolta, a maradékot az előállítók maximált áron, hektoliterenként 600 koronáért adhatták el.
A kereskedők számára létfontosságú volt a megfelelő árualap beszerzése. Az áruhiány és az egyre terebélyesedő állami újraelosztás közepette nem meglepő, ha sokan a kormánytól várták ezt is. A nagyváradi kereskedők például ilyen körülmények közt egyre kevésbé jutottak forgalmazható élelmiszerhez,
Az antant blokádja és a hadsereg igényei miatt beszűkülő kereskedelmi kapcsolatok egyik áldozata a Monarchia devizatartaléka volt. Amíg a behozatalt alig lehetett csökkenteni, a legfontosabb felvevőpiacokra már nehezen jutott el mindaz, amit a hadsereg még nem használt fel saját céljára a hazai termelésből – azaz az export mennyisége radikálisan csökkent.
1916 első felében felröppent a hír a hazai sajtóban, hogy a Hangya Szövetkezet egy kétmillió korona alaptőkéjű részvénytársaságot hozna létre, amellyel megkezdődhetett volna Magyarországon a „saját márkás termékek” forradalma.
A háború egyetlen gazdasági ágazatot sem hagyott érintetlenül, a legsúlyosabb következményekkel azonban szinte biztosan a kereskedelmi tengerhajózás számára járt. Az antant kezdettől fogva megkísérelte blokád alá vonni az Adriai-tengert, Olaszország hadüzenete után
Úgy látszik, Dr. Oetker reklámjaival már a 100 évvel ezelőtti sajtó is tele volt. A cég (és pudingja) két szerzőnk fantáziáját is megmozgatta, így ma duplán örvendhetnek az olvasók.
A hadviselő felek kezdettől fogva alkalmazták egymás ellen a gazdasági embargót, ami egyaránt jelenthette egyes áruk kivitelének és behozatalának tilalmát. A stratégiai fontosságú termékek esetében ez szinte magától értetődő lépés volt,
