Áruhiány és spekuláció

Az áruellátó központok, vagyis a háborús hiánygazdaságban az áruelosztást szabályozó hivatalok működését bírálta Az Est. Nem csupán a cikk főcíme („A központok legújabb visszaélései”) volt beszédes, hanem az alcímei is: „Visszatartják az árut. Elősegítik a lánckereskedelmet. Újabb rendelet jön ellenük”.

Lecsapott az éber rendőr: alma helyett disznóhúst pakoltak a vásárcsarnoknál

A központi vásárcsarnokhoz a Fővám téren egy gyümölcsszállító hajó érkezett 1918. augusztus 16-án, és reggel meg is kezdték a kirakodását. (A csarnoknak volt bejárata a Duna felől is, egy alagúton vitték be a folyó irányából érkező árukat.) Ám a rakodásnál a „szolgálatot teljesítő Nagy XVI. József rendőrnek feltűnt öt kosár, amelyek almának voltak jelezve, de […]

„Ha rövidesen ki is tavaszodik, mezítelenül még sem lehet járni”

Az első világháború utolsó évében a központi hatalmak lakosságának ellátása egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. Nemcsak az élelmiszerekből és az importárukból volt hiány, hanem a ruházati cikkekből is. A Népszava ekkor a berlini luxusáruházak kínálatára irigykedett.

A magyarokat okolják a bécsiek a liszthiányért – sztrájkolnak a munkások

Az általános áruhiány Ausztria és Magyarország között egyre feszültebb viszonyt eredményezett 1917-1918 fordulóján. A nyersanyagelosztás mellett az élelmiszerellátás nehézségei is állandó konfliktusokhoz vezettek. A kedvezőbb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező Magyarországot Bécsben sokan azzal vádolták, hogy nem mutat bajtársiasságot Ausztriával,