Az első világháborúban a hadsereget és a civil lakosságot egyaránt sújtó járványokról — a koleráról, vérhasról, különösen a háború végén megjelenő spanyolnátháról — szinte mindenki hallott. Az azonban kevésbé ismert,
Címke: élelmiszer-ellátás
„Az osztrák egyék kevesebbet”? – Bécs polgármestere kirohan a magyarok ellen
A tengeri blokád alá vett és emiatt élelmezési trükkök százaira – mint például a Vollkost forgalomba hozása – kényszerülő Németországhoz hasonlóan 1915-től rohamosan fokozódtak a közellátási nehézségek az Osztrák-Magyar Monarchiában is, de annak két birodalomfelét eltérően sújtotta.
„Moslékból gulyás” – 6, 5 és 2 évet kaptak érte
Valóságos Karl Jaspers-i határhelyzet lenne, amelyben megtapasztalnánk a létezést magát, ha elénk tolnának egy tányér bükkmakklevest és egy másikat Börcsök Sándor és özvegy Fülöp Mihályné elhíresült gulyásából, hogy akkor most válasszunk, mert valamelyiket meg kell ennünk.
„A bükkmakk-leves ugyan a szegénységet hirdeti, de gazdag emberek is megirigyelhetik” – Egyen cinizmussal ízesített háborús levest!
Az első világháború híranyagát szemlézve már többször volt alkalmunk az élelmiszerhiány miatt forgalomba kerülő, hamisítatlanul hadi recepteket megosztani Önökkel, például, hogy miképp dagasszanak a semmiből „jó hadikenyeret”
Nincs több kukoricakenyér
A kukoricaliszt és kukoricakenyér 1915 nyarára a háborús ellátási problémák jelképe lett a Pesti Napló hasábjain. Úgy tűnik, hogy az elsősorban középosztálybelieknek szóló lap olvasóközönsége számára a fehérkenyér eltűnése volt az igazi sokk, a megszokott
Világháborús zöld szója – Vollkost a kevésbé tehetős családoknak
Minden bizonnyal városi legenda, hogy vágóhídi hulladékból készült gyermekkorunk kedvence, a „négercsók” fehér habja, de nem csoda, hogy szárnyra kapott a kacsa, hiszen köztudott: az élelmiszeripar kreativitása határtalan. Különösen háborúk idején, mikor
„Kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább a miénk” – citrom, az élet „édesítője”
„Pótalkatrész, pótkerék, pótkávé a jó” – hirdette a reklám évekkel ezelőtt. Meg a citrompótló (vagy a pótcitrom?), mondja a háborús idők háziasszonya. Száz évvel ezelőtt a citromot elsősorban a délutáni teákhoz és a sütemények ízesítéséhez használták és valóban különlegességnek számított a családok asztalán.
