Bizonyára már mindenkit ért olyan kellemetlen élmény, hogy harapáskor beszakadt az olcsó vizes zsemle teteje, mert a ropogósra sült barna burok alatt jó adag levegő leledzett egy vékony fehér tésztaágyásban. Megnyugtathatunk mindenkit, ez a kellemetlen élmény semmiség lehet egy első világháborús fekete kenyér ízéhez képest. Gábor Andortól tudjuk, hogy a Pesti ember kenyere „Fekete / Kívül is / Belül is, / Fekete; / Feketébb / Fekete / Ennél már / Lehet-e?”, és hogy a fogyasztó a pesti kenyér ízlelése helyett jobban teszi, ha inkább pisztollyal lövi főbe magát, merthogy a kenyérből mindent kispórol a pék: „Még a sváb- / Bogarat, / Azt se te- / Szibele, / Szibele, / szibele, / szibele, / szibele!”. Hiába számított Magyarország az Osztrák–Magyar Monarchia „éléskamrájának”, az első világháború előrehaladásával idővel hazánkban is jelentkeztek az élelmezési nehézségek, elsősorban a városokban. Az élelmezési nehézségeken különböző intézkedésekkel igyekezett úrrá lenni az állam: például a jegyrendszer vagy a hústalan napok bevezetésével. A mennyiségi korlátozás szükségszerűen együtt járt a minőségi romlással: egy ugyanakkora súlyú kenyér egyre kevesebb búzalisztből készült, amelyet mindenféle adalékanyagokkal „dúsítottak” az alacsonyabb presztízsű gabonaféléktől kezdve egészen – mint a körbezárt Przemyślben – a falisztig. Hogy a kenyérprobléma már 1915 tavaszán is kezdett jelentős méretet ölteni, jelzi, hogy a Magyarország 1915. április 10-i számában közérdekűnek gondolta az alábbi recept közlését, amellyel olcsó és finom hadikenyeret készíthetett az egyszeri olvasó.

Készítette: Csunderlik Péter
Hogy lehet jó hadikenyeret készíteni. = Magyarország, 1915. április 10.

Egy aradi úrinő a következő receptet teszi közzé a jó házikenyér készítéséhez:
– Egy kiló búzalisztet és egy kiló kukoricalisztet veszünk. A kukoricalisztet le kell forrázni olyan keményre, mint a főtt puliszka, mert ha híg lenne, úgy a kenyeret meglágyítja. Ehhez nyolc fillér ára élesztőt és két diónagyságú kovászt veszünk. A kovász az előbbibeni sütésből félretett és előző este beáztatott tészta legyen. A búzalisztet a forrázott kukoricaliszttel összekeverjük, hozzáadjuk az élesztőt és kovászt, azután az egészet dagasztjuk. A dagasztás a fő dolog. Kevés vízzel dagasztunk, hogy a tészta jó kemény legyen. Ha háromnegyed részig megdagasztottuk, jól figyeljük meg, hogy elég kemény-e. Nem baj, ha kissé keményebb, mert a kelésben úgyis meglágyul. Ilyen kemény tésztával háromnegyed vagy egy egész órai dagasztás elég. Ezután jó melegen letakarjuk és két óráig kelni hagyjuk, mert a kukoricaliszt nehezen kel meg. A kelés kész, ha a tészta egy keveset emelkedett és felületén apró repedések vannak. Ekkor jól kiszakasztjuk, egy negyedórát még állni hagyjuk, azután a pékhez küldjük vagy otthon a sütőbe tesszük. – Ha mindjárt első készítésre nem sikerül, nem kell kétségbeesni, másodszorra már mindenki beletanul a készítésbe.