A tanoncok sanyarú helyzetére hívta fel a figyelmet a Népszavának 1918 februárjában levelet író esztergályos: vasárnapi pihenőt kért nekik, mivel máskülönben nem jutnának szabadnaphoz. (Hat napot dolgoztak a műhelyekben, vasárnapra pedig előírták nekik a tanulást.) Ezért azt javasolta a levelező, hogy a tanoncok oktatását tegyék át szombat délutánra, és így az órák látogatottságát is növelni lehetne – mivel a vasárnapi órákat sokszor kihagyták a fiatalok.
A tanoncok helyzete nemcsak e levélírót foglalkoztatta a háborús időszakban. 1916 végén a „néptribun” újságíró, a később parlamenti képviselő Fényes László írt riportot egy szegény tanoncfiú sorsáról. Az 1917 tavaszától induló nagyarányú bérmozgalmak kiterjedtek az „ifjúmunkásokra” is, ahogy azt például a telefongyári tanoncok önálló sztrájkja is mutatta.
„A gyárakban nagy számban foglalkoztatott tanoncok munkabeszüntetés útján igyekeztek elérni bérük javítását” – írta erről utólag az 1928-ban kiadott, Madzsar József által szerkesztett Társadalmi Lexikon. Az 1917-es szakszervezeti kongresszus ráadásul „külön határozatot hozott az ifjúmunkás-nevelés előmozdítására” – teszi hozzá a kiadvány. A Monarchia idején a tanoncok érdekvédelme összefonódott az úgynevezett ifjúmunkás-mozgalommal. Hogy mekkora csoportról volt szó, azt a háború kitörését közvetlen megelőző 1913-14-es adatok érzékeltetik: az utolsó „normál tanévben” 746 tanonciskola működött 137 317 tanulóval és 6009 tanítóval – az 1936-os Pedagógiai Lexikon adatai szerint.

Felhasznált irodalom:
[P. J. esztergályos:] Vasárnapi pihenőt a tanoncoknak! = Népszava, 1918. február 21.
Madzsar József (szerk.): Társadalmi Lexikon, Budapest, 1928.
Fináczy Ernő – Kornis Gyula – Kemény Ferenc (szerk.): Pedagógiai Lexikon 1., Budapest, 1936.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Népszava, 1918. február 21.
[P. J. esztergályos:] Vasárnapi pihenőt a tanoncoknak!

(Levél.) Írni keli már egyszer arról is, hogy a tanoncoknak is legyen egy kis pihenőjük vasárnap. Egész héten rossz levegőjű műhelyekben dolgoznak és még a vasárnap sem egészen az övék, mert délelőtt iskolába kell menniük. Fontosnak tartjuk a tanulást, mert az, emeli föl az embert a mélységből, de egészség nélkül ez mit sem ér. Vannak tanoncok, akik vidékről járnak be a fővárosba, vasárnap reggel hat órakor már robognak a vasárnapi zárka felé. Elnézik az el- és előtűnő réteket, gyönyörködnének a természet szépségeiben, de nem lehet, mert iskolába kell menni. Hogy a tanoncok is jól megérdemelt vasárnapi pihenőjükhöz juthassanak, a tanítást vasárnap délelőttről szombat délutánra kellene áthelyezni. A tanárok panaszkodnak, hogy a vasárnapi előadásokat nagyon gyéren látogatják. Ez a föntebb elmondottak után érthető. Kíséreljék meg a szombat délutáni tanítást, azok bizonyára látogatottabbak lesznek és amellett a tanoncoknak is meg lesz a teljes vasárnapi szünetük.
P. J. esztergályos