Címke: érdekvédelem

Az „azonnal megalakítandó” Budapesti Munkástanács

Jegyre osztott élelmiszerek, csökkenő fejadagok, növekvő infláció – ezek mind-mind szították a munkások indulatait Budapesten, Bécsben, sőt Berlinben is 1918 januárjában. Monarchia-szerte sztrájkok söpörtek végig a nagyvárosokon, összesen 700000 szüntették be a munkát a dualista állam munkásai közül.

120 százalékos fizetésemelést követelnek az Operaházban

Az Osztrák-Magyar Monarchiában 1917 végén már egymást érték a bérrendezést követelő munkabeszüntetések. A háborús infláció mindenkit érintett, a kávéházi pincérektől a gyári munkásokon át a közhivatalnokokig mindenki magasabb bérért harcolt.
1918 januárjában ez a hullám a budapesti Operaházat is elérte:

Már a közalkalmazottak is… – a köztisztviselők viharos gyűlése 1917 végén

„A munkások évtizedek óta, a magánalkalmazottak évek óta szervezkednek – az állami tisztviselő pedig soron kívül akar előlépni. […] Ezért van az, hogy a húsipari munkás 3–400 koronát keres egy héten, egy főtisztviselő még egy hónapra sem kap ennyit. Azért mi elhatároztuk, hogy mi is úgy fogunk tenni, mint a munkások. A nyomor felébresztett bennünket.

Már a kereskedők is?

Az 1917-es év újságolvasói egy lassan, ám biztosan átalakuló világot ismerhettek meg a sajtó hasábjain. Ennek egyik fontos eleme volt az egyre szélesebb körre kiterjedő, a korporatív mellett politikai igényekkel is fellépő szervezkedés, önszerveződés. Munkások, tisztviselők, állami alkalmazottak, építészek követték egymást a sorban,