A nők foglalkoztatása a háború első évétől kezdve ugrásszerűen emelkedett, ahogy erről már több posztban is írtunk honlapunkon. Az addig szokatlan munkakörökben – villamoskalauzként, utcaseprőként, állatkerti gondozóként – feltűnt nőkről a hírlapok is rendszeresen beszámoltak. 1917 márciusára a nők a postákat is megszállták: a fronton szolgáló, ill. elhunyt postásokat családtagjaikkal igyekezett pótolni a hivatal. A felvételi követelmény nagyon minimális volt: írni- és olvasni tudás és erkölcsi bizonyítvány kellett a munkavállaláshoz. A fizetséget napi két korona ötvenben állapította meg a postaigazgatóság, amely azt is megígérte, ha a gyakornokok beválnak, sapkát és postásblúzt is kapnak napi teendőikhez.
Az első női postásnak a sapkaszámát mindenesetre feljegyezte a történelem: Erdélyi Istvánné kopogtatott a címzettek ajtaján 4971. számú sapkájában, hóna alatt a küldeményekkel.

Felhasznált irodalom:
Női levélhordók Pesten = Pesti Hírlap, 1917. március 6.
Nők alkalmazása a postánál és távírónál = Pesti Napló, 1917. március 11.

Készítette: Kaba Eszter