Az 1916-os kisebb adóreform nyomán 1917-ben készültek el az első jövedelem-, vagyon- és hadinyereségadó-bevallások. A bevallásra kevesebb mint egy hónap állt rendelkezésre, a hivatal pedig „rendkívül készségesen” – a mai adózók számára is ismerősen – viselkedett.A Pesti Napló híradásából kiderült, hogy az adóalanyok kötelesek voltak személyesen megjelenni az elöljáróságon és ott átvenni a bevallási ívet. Arra ne is számítsanak, hívta fel erre „nyomatékosan” a figyelmüket Geszner Pál adófelügyelő, hogy majd postán megkaphatják. Azokat március 31-ig személyesen kellett leadni az elöljáróságokon, mindegyiket ugyanazon, ahol az ívet átvették. Aki nem tudta kitölteni az ívet, annak a hivatal – személyes megjelenés esetén – ezt megtette.
Ezzel azonban az adókivetés még messze nem ért véget. Párhuzamosan a bevallással adóbecslő bizottságok alakultak, és ezek március 31-ig, tehát a bevallástól függetlenül megbecsülték a fizetendő adót. Az adó összegét csak ezután állapították meg, figyelembe véve a bevallást és a becslést is, amit persze az adózó még megtámadhatott, és majd csak ezt követően derült ki a tényleges adófizetési kötelezettség. Geszner ezzel együtt bízott benne, hogy szeptembertől megkezdődhet az adó befizetése is.
Felhasznált irodalom:
Az új adók összeírása és kivetése = Pesti Napló, 1917. március 2.
Készítette: Egry Gábor

Pesti Napló, 1917. március 2.