„A kávésok és vendéglősöm nem tudták hirtelen, hogy mit csináljanak, hát mozgósították a pincérek feleségét vagy leányát, és most Budapesten néhány kávéházában női kiszolgálás van. Mindenki úgy szolgálja a hazát, ahogy tudja.” – írta Az Est három nappal a Szerbiának küldött hadüzenet után.

Ha felemásan is, de már átment a köztudatba, hogy az I. világháború korszakos változást hozott a női munkavállalás területén. Mégis sokaknak meglepő lehet, hogy a háború első napjaiban a nők azonnal ezres nagyságrendben jelentek meg a munkaerőpiacon. Persze a nők munkavállalása már a 19. században sem volt kirívó eset, a munkásbéreket lenyomó női és gyermekmunka tankönyveinkben is szerepelt. A hazai statisztikák viszont azt mutatják, hogy az 1910-es évek hoztak jelentős, de átmeneti változást a nemek arányában a munkaerőpiacon. 1900-ban még 336 nő jutott 1000 férfi munkavállalóra és az olló 1910-re még szélesedett is (284/1000). A század első évtizedében ugyanis a munkába állt férfiak száma 12%-kal nőtt, míg a nőké 5%-kal visszaesett. 1920-ban viszont már 424 női kereső jutott 1000 férfire, azaz a női munkavállalók száma az 1910-es években több mint másfélszeresére nőtt. A Horthy-korszakban átmenetileg abszolút értékben is visszaesett a nagy gazdasági világválság első éveire és arányaiban a századfordulós szinthez közelített. A kereső nők aránya csak az 1950-es években haladta meg az I. világháború utáni szintet.

A világháború kitörésekor a kényszer szorítása kettős volt. Az egyedül maradt nőknek maguknak kellett a család eltartásáról gondoskodni, miután a férjeket a frontra vitték, és a munkaadók is rászorultak a behívott férfiak pótlására. Persze eleinte sok helyen inkább a már és a még nem hadköteles korú férfiakat választották. Az Est postai riportja így arról számolt be, hogy egy sereg fiú alig várja, hogy végre a nagy presztízst jelentő biciklire üljenek mint távirat-kihordók; vagy arról, hogy Bécsben a még munkaképes nyugalmazott villamosvezetők visszahívásával gondoskodnak a városi közlekedés zavartalanságáról.

A lap augusztus 4-én arról tudósított, hogy az állásközvetítéseket a Feministák Egyesülete koordinálja. A nők egyenjogúsítását – közte a felsőoktatáshoz való jogot és választójogot – célul tűző szervezetet 1904-ben alapította 200 nő és 50 férfi. 1914-ben a nők még csak három fakultáson folytathattak egyetemi tanulmányokat, csak bölcsészek, orvosok és gyógyszerészek lehettek. Az 1910-es évek elején már a bölcsészhallgatók 11-24 százaléka, az orvostanhallgatók 5-6 százaléka került ki nők közül. Az egyesület ügyvezető elnöke Glücklich Vilma volt, aki első nőként szerzett diplomát a budapesti egyetem bölcsészkarán.

 
A Feministák Egyesülete 1914 augusztusában néhány nap alatt 4000 állásajánlatot gyűjtött össze. Elsősorban mezőgazdasági és élelmiszeripari munkákat, míg a fővárosban a női dolgozók megjelentek a kávéházak mellett a villamosokon és a szállodákban, de akár olyan nehéz fizikai munkákban is, mint a fahordás, jéghordás vagy az utcaseprés. Augusztus első hetében már 250 nő „próbaseprést” is végzett a Józsefvárosban, hogy szolgálatba állhassanak két és fél koronás napi bérért a köztisztasági vállalatnál. Akik nem tudtak gondoskodni gyermekeik felügyeletéről vagy vidéki munkára jelentkeztek, azok a Feminista Egyesület által nyitott napközi otthonokba vagy állami menhelyekre adhatták be gyerekeiket.

 
Felhasznált irodalom:
Tudósítások. A posta forgalma = Az Est, 1914. július 30.
Tudósítások. Tartalékos pincérnők = Az Est, 1914. július 31.
Hírek. Négyezer állás asszonyoknak. Női kalauzok a villamoson = Az Est, 1914. augusztus 4.
Hírek. Női utcaseprők = Az Est, 1914. augusztus 6.

 
Készítette: Takács Róbert