Az alapvető élelmiszerek hiánya csaknem állandósult a háború évei alatt, ezért egyre inkább előtérbe került a pótlékok használata. A zsír és vaj esetében ez a növényi zsiradékból előállítható margarin volt, amely már a háború előtt, ha nem is túl népszerű, de bevett helyettesítőnek számított. 1917 október-novemberében azonban a kapható margarin minősége növekvő elégedetlenséghez vezetett, amiről többször is tudósítottak a lapok, köztük a Pesti Napló.
A történet röviden arról szólt, hogy a fővárosnak nem jutott elég sertés, amelyből zsírt állíthatott volna elő, a közélelmezési hatóságok pedig margarinnal helyettesítették azt. Csakhogy az a hadimargarin, amelyet a hatóságok állíttattak elő, nem volt kellőképp finomítva, és állítólag gyorsan romló adalékanyagokat is tartalmazott (sűrített tejet és juhtúrót), mindemellett még büdös is volt. Sőt, még egyes megbetegedésekért is a margarint okolták! A hatóságok ugyan váltig állították, hogy a hivatalos vizsgálatok alapján a margarinnak nincs szaga, minősége megfelelő és nem káros az egészségre, a közönség mégis hevesen reagált, és végül egy nap, miután néhány napig volt zsír, de reggel már ismét csak margarint lehetett kapni, a dühös tömeg a városházára vonult.
A margarinválság nem tartott örökké, viszont a tudósításokból is jól érzékelhetően valóban felborzolta a kedélyeket. A Pesti Napló cikkéből a cenzúra merőben szokatlan módon 32 sort törölt – tegyük hozzá, nem elég figyelmesen, hiszen minden további nélkül benne maradhattak olyan kijelentések, hogy a zsírhiány azért lépett fel, mert a földművelésügyi miniszter inkább Ausztriába szállíttatta a disznókat és a zsírt. És a lap nem volt egyedül, a többi lap ugyanígy ostorozta a hatóságokat.

Felhasznált irodalom:
….a közönség a margarin ellen = Pesti Napló, 1917. november 4.

Készítette: Egry Gábor