„Ezek után fölmerül a kérdés, hogy mit együnk…? Semmit, édes barátaim, hanem nyeljünk mérget és igyunk rá szűrött kútvizet. Ez ma a legtisztább és a legjutányosabb áron berendezhető táplálék” – írta szatirikusan a Népszava, miután végigvette az élelmiszerhamisításokról szóló kis híreket.
1915 tavaszán rendszeressé vált, hogy az újság egyes számaiban, a rövid hírek élén egy-egy glossza állt, amely egy vagy több kis aktuális hírt kommentálva hívta fel a figyelmet a háború okozta problémákra. Az április 17-i glossza témája a kapható élelmiszerek minősége és a különféle hamisítások voltak: a vizes, sőt békapetés tej, a fertőzött baromfi, a faháncsos kakaó vagy kukoricalisztes hadikenyér. Mindezek mögött természetesen ott voltak a háborús áruhiány és a hatósági árszabályozási kísérletek, így a hamisítások részben a piachoz – azaz a megnövekedett kereslethez – való alkalmazkodást is jelentették. A Népszava cikke szerint a hatósági szabályozás itt is lemaradásban volt, mert ezek a hamisítások még nem minősültek büntetéssel járó jogsértésnek.

Készítette: Ignácz Károly

Hírek. Jó étvágyat! = Népszava, 1915. április 17.

A kosztról van szó, főképpen a budapesti kosztról. Maradjunk egyelőre a szelíd, barátságos tejnél, amelyről ezt írja az egyik esti újság:
– A fővárosban forgalomba kerülő tejnek ma már átlag 90%-a hígított. A keverés rendszerint már vidéken történik, amit onnan lehet megállapítani, hogy a vegyvizsgálat kútvizet talál a tejben. Ez még a jobbik eset. Kevésbé ízletes a tej, ha a derék kalmár patakvizet, különösen a Rákos-patak vizét használja szurrogátumnak [pótléknak]. Ilyen tejben a vizsgálat már több ízben talált békapetét és békaporontyot.
Jól van, hát ne igyunk tejet, hanem próbálkozzunk, ha már milliomosok vagyunk, egy kis baromfihússal. Erről meg a következőket olvassuk:
– Bián és a környékbeli községekben baromfivész ütött ki. A svábok a kimúlófélben levő baromfit végvonaglása idején gyorsán levágják, megkopasztják, sáfrányos vízben áztatják, hogy szép sárga legyen és azután mint „csemegebaromfit” behozzák a piacra. Az ilyen csemegének a piaci ára 3–5 korona. Megbüntetni ezeket sem lehet, mert semmiféle törvény ellen nem vétenek.
No jó, ha már éhen kell fölfordulnunk, inkább haljunk hősi halált és mielőtt a csatatérre sietnénk, vásároljunk magunknak egy kis kakaót. Ebben tán nincs se rákosi béka, se biai baromfikolera. Jól van ám, de arról a kakaóról meg ezt írják:
– Németországból behozott kakaókockák vannak forgalomban. A kockának csak fele kakaó, másik fele őrölt faháncs. Németországban a hamisító hamburgi cég egész raktárát elkobozták, nálunk még mindig vígan árusítják, különösen hadba vonulóknak az „időszerű” konzervet.
Ha már így van a dolog, mégis csak maradjunk meg a mi becsületes hadikenyerünk mellett, amiről legalább tudjuk azt, hogy ötven százaléka a kedves kukoricaliszt. A másik ötven százalékot nem ismerjük, de az a tudat megnyugtat bennünket, hogy ötven százaléknál több kukoricaliszt nem megy a gyomrunkba. No tessék! Azaz pardon, ezt se együnk, mert erről meg ezt a leleplezést közlik:
– A forgalomban levő kevert lisztek keverési aránya állandóan rosszabb a megállapítottnál. A főzőliszthez, amely 50 százalék tengeri lisztet tartalmaz, a viszontelárusítók még 10–20 százalék tengerilisztet kevernek. Ezt felelősség nélkül tehetik, mert a keverési arányt vegyvizsgálat útján nagyon nehéz megállapítani, de emellett az ilyen keverési praktikán semmiféle törvényben nincs büntető intézkedés. A közönség különben sem tesz följelentést és örül, hogy egyáltalán liszthez jut.
Ezek után fölmerül a kérdés, hogy mit együnk úgy, hogy békapetével, baromfikolerával vagy fahánccsal, esetleg 10–20 percentnyi kukoricatöbblettel be ne csapjuk a gyomrunkat? Semmit, édes barátaim, hanem nyeljünk mérget és igyunk rá szűrött kútvizet. Ez ma a legtisztább és a legjutányosabb áron berendezhető táplálék. Megszokjuk, mint a cigány lova. Jó étvágyat!