A nők munkaerőpiaci lehetőségeinek bővülése a világháború alapvető hozadéka volt. A férfiasnak számító szakmák közül a villamos- és HÉV-kalauzi pálya nőiesedett el a leglátványosabban – mindez azonban nem ment konfliktusmentesen. Az utasok – okkal vagy ok nélkül – rendkívül sokat panaszkodtak az új kalauzokra, elsősorban modortalan viselkedésüket és a segítőkészség hiányát kifogásolva.
A Pesti Napló amúgy is sokat foglalkozott az újonnan munkába állt nők helyzetével, ezért nem meglepő, hogy a kalauznők ügyében is megpróbálta kideríteni az igazságot. Két közlekedési társaság vezetőitől szerzett információkat a kalauznők számára, fizetésére, ellátására, képzésére és fegyelmi felelősségre vonására vonatkozóan. A válaszok alapján a tipikus kalauznő cselédsorból, varró- vagy fodrászszalonból érkezett. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaságnál (BKVT) csupán 17 napos, a Budapesti Villamos Városi Vasútnál (BVVV) hathetes tanfolyamot végzett. Napi 9-11 órában dolgozott, hetente hat napon át, fizetése a BKVT-nál 2 korona 80 fillér, a BVVV-nél 4 korona volt. Ezt természetbeni juttatások (lakás, hadikonyha, kedvező áron vásárlási lehetőség a cég készleteiből) egészítették ki. Fegyelmi büntetésként – a munkaerőhiányra is tekintettel – legfeljebb pénzbüntetést szabhattak ki rájuk, de leginkább csak szóbeli figyelmeztetést vagy írásbeli feladatot kaptak: a szolgálati szabályzatot kellett leírniuk. A Pesti Napló ennek tükrében kifejezetten megértően viszonyult modortalanságukhoz is. Több fizetéssel, kevesebb munkával biztosan kedvesebbek lennének az utasokkal is.

Felhasznált irodalom:
A pesti kalauznők = Pesti Napló, 1916. július 16.

Készítette: Egry Gábor