A rászorultak élelmezésére jóformán az első pillanattól működtek népkonyhák a nagyobb városokban, ahol több ezer adag ételt osztottak szét naponta, szinte fillérekért. 1917-re azonban már annyit romlott a helyzet, hogy a fennálló, elsősorban jótékonysági szervezetek, alapítványok által működtetett konyhák nem voltak képesek kiszolgálni egyre növekvő közönségüket. 1917 őszén már közélelmezési rendelet született a kérdésben, novemberben pedig a népjóléti minisztérium hatáskörébe utalták a hadikonyha-akciót, amelyhez ezúttal pénzt is rendeltek: hárommillió koronát. Ez az összeg 1918 januárjában 15-20 ezer adag étel elkészítéséhez volt elegendő. A háború végéig Budapesten kerületenként egy-egy ilyen konyhát állítottak fel, ezen felül az I., az V., a VI. és a VII. kerületekben polgári étkezőt is működtettek. Az ételt önköltségi áron adták, a menü fél liter levesből és fél liter főzelékből állt, a polgári étkezőkben viszont 4 dl levest, 4 dl főzeléket és kb. 15 dkg húsból álló feltétet, valamint tésztaételt is felszolgáltak. Hiába a háború, az úri gyomor többet érdemelt (?).

Felhasznált irodalom:
Hadikonyhák és népkonyhák létesítése = Pesti Hírlap, 1917. október 4.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1917. október 4.
Hadikonyhák és népkonyhák létesítése

Izabella főhercegnő védnökségével országos mozgalom indul meg hadikonyhák és népkonyhák létesítése iránt. Most gróf Hadik János közélelmezési miniszter rendeletet adott ki, amelyben a népkonyhákra és a hadikonyhákra vonatkozóan utasításokat ad a törvényhatóságok első tisztviselőinek.