A cseh, illetve csehszlovák követelésekkel, és azzal, hogy az antant összes komolyabb tényezője ezeket a követeléseket 1918 folyamán – hosszas húzódozás után – végül elfogadta, a Monarchia sorsa megpecsételődött. A macedón front áttörése után immár nemcsak a cseh emigráció, hanem a csehországi cseh politikusok is felbátorodtak. Egy prágai gyűlésen kijelentették: „nincs hatalom a világon, amely képes volna a cseh függetlenséget megakadályozni”. Sokkal meglepőbb viszont, hogy Striberny, a bécsi parlamentben ülő cseh képviselő arról a feladatról beszélt, amit „a jövő cseh-szláv államban a szocializmusnak kell betöltenie”. A szocialista politika legfőbb célja szerinte az lesz, hogy a 80 százalékban „német” tulajdonban lévő közüzemeket „nemzetivé” kell tenni. (Hogy a német tulajdon miért ne lett volna „nemzeti” a németek és csehek által vegyesen lakott Csehországban, ez a kérdés a cseh nacionalistákban természetesen fel sem merült.) Mindennek később lett is foganatja: ha „szocializmus” nem is lett Csehszlovákiában, a nacionalizálás, pontosabban a cégek „csehesítése”, „nosztrifikálása” a háború után megkezdődött. Ez és a Monarchia utódállamainak egymástól vámhatárokkal való elzárkózása tragikus következményekkel járt a világhírű cseh iparra nézve. Az első világháború előtt az akkori világ egyik vezető autógyára a Laurin & Klement volt. A céget a csehszlovák önállóság döntötte romba: a Laurin & Klement kénytelen volt a húszas években beolvadni a Škoda konszernbe. Pedig a vállalat tényleg a cseh nacionalizmus szülötte volt: dühében alapította Václav Klement vállalkozó, mert cseh nyelven írt panaszára egy német cég nem válaszolt. Nem volt hajlandó csehül értelmezni ugyanis a levelét és „érthető nyelven írott” szöveget várt el a drezdai vállalat.
A cseh gazdaság lemaradása a világ legfejlettebb országai közül tehát a közhiedelemmel ellentétben nem 1945 után, az államszocializmus idején kezdődött meg, hanem a két világháború cseh gazdasági nacionalizmusa idején. Erről számos gazdaságtörténeti elemzés látott napvilágot. A csehszlovák gazdaság 1918-20-ban, majd 1922-ben, 1926-ban és az 1929-33-as világválságban is érzékeny veszteségeket szenvedett, amit Vladimír Benáček részben a Monarchia piacainak elvesztésével magyarázott, részben pedig a magyar és osztrák-német tulajdonok világháború utáni kisajátításával. Így nem a kemény munkán, hanem a vagyon újraelosztásán múlott az üzleti siker. Ennek köszönhetően a magyarországi GNP-növekedés 1913 és 1938 között négyszeresen múlta felül a csehszlovákiait (GNP: bruttó nemzeti termék). A magyar GNP-bővülés átlagosan évi 0,78 százalék volt negyedszázad alatt, a csehszlovák viszont csak 0,18 százalék. Természetesen az 1913-18 közti adatok még a Monarchia-beli cseh és szlovák területekre vonatkoztak – a kérdést vizsgáló David Turnock kutatásai szerint.
Felhasznált irodalom:
A csehek nem tárgyalnak többé Bécsben = Az Est, 1918. október 9.
Szegő Iván Miklós: Amikor 1918-ban a közös magyar-bolgár határról álmodozott a berlini bolgár követ = Elsovh.hu.
Laurin & Klement = cs.wikipedia.org
Hogyan maradt le Csehszlovákia? In: Kelet-közép-európai milliomosok a két világháború között. Most még közel a tűzhöz, de ki lesz a következő préda? In: A 100 leggazdagabb 2016. (Szerkesztette: Szakonyi Péter – Domokos László), Budapest, 2016. 152-158.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Az Est, 1918. október 9.
A csehek nem tárgyalnak többé Bécsben
Prága, október 8. (Az Est tudósítójától)
Népes gyűlés volt itt vasárnap, amelyen Klofač és Striberny képviselők beszéltek. Klofač többek közt így szólt: — Történelmi nevezetességű napokat élünk. A szavak nem érnek többé semmit, csak a tettek. Mielőtt körülnézünk, már célhoz is jutunk. Nincs hatalom a világon, amely képes volna a cseh függetlenséget megakadályozni, és ha a németek azt hiszik, hogy mi alku és tárgyalások útján el fogunk térni jogos követeléseink útjáról, akkor alaposan csalódnak. Mi csehek nem tárgyalhatunk Bécsben a német nép képviselőivel. Azok elaggott és tehetetlen emberek, akiknek feje tele van gonddal, a maguk egzisztenciájáért reszketnek, velük tehát a magunk állami önállóságáról nem állhatunk szóba.
Striberny arról a feladatról beszélt, amelyet a jövő cseh-szláv államban a szocializmusnak kell betöltenie. A szocialista politika legfőbb célja lesz Csehországban a közüzemeket nemzetivé tenni, a melyeknek nyolcvan százaléka a német tőke kezében van. Nem bízik a német birodalmi demokratikus törekvések őszinteségében, a német szociáldemokraták nem nyújtanak biztosítékot arra, hogy Németországban demokrácia lesz.
