Világ

Vita Horvátország jövőjéről: baljós árnyak

Zavaros vita zajlott Horvátország jövőjéről 1918 júliusának elején a zágrábi országgyűlésben, a száborban. Az indemnitás kérdését tárgyalták, amely „jelenti a parlamentnek azt a felhatalmazó törvényét, amelynek erejénél fogva a kormány a le nem tárgyalt költségvetés miatt az előző évi költségvetés határain belül az állami kiadásokat teljesítheti, s az adókat beszedheti”. A polémia a Monarchia felbomlását vetítette előre, ám nemcsak erről szólt a civakodás, hanem a későbbi, Jugoszlávián belüli vitákat is megelőzte. A horvát elit ugyanis rendkívüli módon megosztott volt: egy része képes lett volna a magyarokkal továbbra is együttműködni, más része viszont a horvát-szerb együttműködést, vagyis a délszláv egységállam létrehozását szorgalmazta. Ennek hívei sem voltak azonban egységesek: volt, aki a Monarchián belül, és volt, aki a szerbekkel közös államban képzelte ezt el. A „baljós árnyak” már ekkor rávetültek az adott pillanatban még a Magyar Királyságon belül részleges autonómiát élvező Horvátország jövőjére.
Így például a magyar- és szerbellenességéről egyaránt ismert Frank-párt képviselője, Dr. Brebeg önálló Horvátországot akart, és nem Jugoszláviát. (Az nem derült ki parlamenti felszólalásából, hogy az önálló Horvátország a Monarchia része maradt volna-e, korábban ugyanis a Frank-párt a Monarchia trialista átszervezését követelte, és ezt bizonyos bécsi körök támogatták is.)
Voltak olyanok, akik egy ideig nem tartották volna kizártnak a magyarokkal való együttműködést sem. Ilyen koncepciókat dolgozott ki egy neves értelmiségi, Ivo Pilar, akire a szábor vitájában résztvevők is utaltak. Pilar elutasította a jugoszláv koncepciót, és valamiféle, a dualizmus (Osztrák-Magyar Monarchia) és a trializmus (a Monarchián belül létrehozandó délszláv vagy horvát állam) közötti kompromisszumot akart. 1918-ra azonban végül ő is a trializmus álláspontját képviselte, tehát a Monarchia nem kettős, hanem hármas állami tagolását szorgalmazta volna.
A harmadik irányzat a szerb-horvát együttműködést követelőké volt, akik viszont a Frank-pártot támadták, a vitában felszólaló képviselőjük Dušan Popović volt. A szerb-horvát-szlovén együttműködést hirdette ekkor a Horvát Parasztpárt is, az itt idézett vitában Lovreković szólalt fel közülük ilyen értelemben, ami pedig azért lesz érdekes, mert e párt vezetőjét, Stjepan Radićot a két világháború közti Jugoszláviában egy szerb származású montenegrói képviselő lőtte le a belgrádi parlamentben. Temetésén 1928-ban 200 ezren vettek részt Zágrábban, többen, mint amennyien a városban akkor éltek. Radić halála a két világháború közti Jugoszlávián belüli szakadást is jelezte: ezután vezették be az ún. királyi diktatúrát, ami a szerb törekvések felerősödését jelentette, a horvátok háttérbe szorításával párhuzamosan.

Felhasznált irodalom:
A horvát indemnitási vita = Világ, 1918. július 5.
Indemnitás = Tolnai Új Világlexikona 7. Budapest, 1927.
Sokcsevits Dénes: Horvátország a 7. századtól napjainkig. Budapest, 2011.

Készítette: Szegő Iván Miklós

 

Világ, 1918. július 5.
A horvát indemnitási vita

A szábor tegnapi ülésén folytatta az indemnitás vitáját. A felszólalók, Starcsevics- és Frank-pártiak, meg a parasztpárt képviselője, valamennyien a javaslat ellen beszéltek. Dr. Brebeg a Frank-párt szónoka kemény támadást intézett a délszláv törekvések ellen, ami éles közbeszólásokra adott alkalmat a Starcsevics-pártnak. Brebeg különben tiltakozott Bosznia kondomíniuma ellen. Lovrekovics, a parasztpárt szónoka a horvát, szerb és szlovén nemzeti egység mellett érvelt. Az indemnitás vitáját a következő ülésen folytatják.
Zágrábból jelentik: A szábor tegnapi ülését Medakovics elnök délelőtt 11 órakor nyitotta meg. Az országos kormány részéről jelen voltak Mihalovics horvát bán és az osztályfőnökök. A beérkezett iratok között van több partvidéki város memoranduma az iránt, hogy a buccari tengerészeti iskolában hozassék be a horvát tanítási nyelv.
Az indemnitás folytatólagos vitájában Vrnic Starcsevics-párti képviselő a javaslat ellen foglal állást, megtámadja a koalíciót, mert Magyarországgal és Magyarország ama tényezőivel működik együtt, melyek mindennek inkább mondhatók, mint demokratikusaknak nem. Panaszkodik az ellenzéki sajtó konfiskálása és üldözése miatt és azt állítja, hogy a sajtó az igazi nemzeti politikának szolgálatában áll. Hangoztatja, hogy a nemzeti önrendelkezési jog sem a dualizmussal, sem a kiegyezéssel össze nem egyeztethető. Pártjának kell tehát megmutatnia a nép részére az utat, amely a népakaratot győzelembe vezeti. Bertics képviselő (koalíciós): A nemzeti politikának okosnak és pártszenvedélytől mentnek kell lennie. A koalíció kiegyezéses párt és a nemzeti aspirációknak a Szent István koronája alatt való egyesítésére törekszik. Miután pártja a nép szabadságáért és ennél fogva a koalíció a kormány és a Frank-párt politikája ellen van, a javaslatot elveti. (Szólót pártelvtársai üdvözlik. Felkiáltások a többségnél; Ezért a beszédért ugyan kevés okuk van üdvözölni!)
Dr. Brebeg (Frank-párti) kifejti, hogy pártja az egész horvát népnek egy független állammá való egyesítését követeli és meg van győződve, hogy a nép ki fogja küzdeni egyesítését. Szóló bírálja a koalíciót, mely a magyarokkal szemben még engedékenyebb, mint a volt [magyarónok], amit legjobban a tengerpart kisajátításáról szóló törvényjavaslatban mutatott meg. Polemizál Kriskovics osztályfőnök tegnapi fejtegetéseivel, aki hamis álláspontból indult ki, mert a kiegyezési törvény egyáltalában nem írja szigorúan elő a pénzügyi egyezmény kötelező megújítását. Törekednünk kell, hogy Magyarországtól pénzügyileg emancipálhassuk magunkat. Azzal, amit Magyarország nekünk bevételeinkből átenged, nem érhetjük be és gazdaságilag függünk Magyarországtól. Szóló ezután a központok ellen beszél, melyeknek Horvátországban való működése törvénytelen. Ami az önrendelkezési jogot illeti, csak a néptől magától vár valamit, de nem Bécstől, sem Budapesttől. De bízunk a dinasztiában is, mely iránt hűséggel viseltetünk. Ezután a délszláv propaganda ellen fordul és kijelenti, itt horvát államot akarunk, amelyben a szerbeknek semmi keresni valójuk ne legyen. A szerbek csinálják meg szabad szerb államukat Szerbiában. Amíg a Jugoszlávia a horvát nevet eltörölni akarja, ellene vagyunk.
Dr. Hervoj (Starcsevics-párt): Ünnepélyesen tiltakozom ez állítás ellen!
Dr. Brebeg: Hisz fel akarjátok adni a horvát nevet és délszlávoknak akarjátok magatokat neveztetni!
Hervoj: Ez nem igaz!
Brebeg: A délszlávokról beszélek, nem pedig a Starcsevics-pártról.
Hervoj: Miért von minket akkor egy kalap alá! Semmiféle Jugoszlávia kedvéért nem adjuk fel a horvát jelleget!
Brebeg képviselő ellenzi Pilar eszméiét a boszniai kondomíniumról, a fiumei példa nem csábító. Pilar különben már belátta tévedését. A Frank-párt csak a horvát állam eszméjét képviseli, a koalíció ellenben, unionista politikát követ, mint Khuen-Héderváry, Pejacsevich és a többiek. Szóló a javaslat ellen fog szavazni. Lovrekovics (parasztpárti) szintén a javaslat ellen, nyilatkozik és a horvátok, szerbek és szlovének nemzeti egysége mellett tör lándzsát. A mai ülés Zágrábból jelenük: Az országgyűlés mai ülésén dr. Popovics Dusán (horvát-szerb koalíció) volt az első szónok, aki őszinte unionistának s az opportunista reálpolitika hívének vallja magát. Behatóan megvilágítja Horvátország gazdasági és pénzügyi viszonyait a mostani háborús időkben s utal arra a nagy ingadozásra és változásra amelyen a tulajdonjog a háború folyamán átment. E változat még nem fejeződött be s a szocializálódás folyamata még tovább tart. Az átmeneti gazdasági kérdéseket csak úgy lehet helyesen megítélni, ha tisztába jövünk azzal, hogy a háború utáni viszonyok nem fognak a háború előttiekhez hasonlóan alakulni. Szónok számos olyan intézkedést ismertet, amellyel a fix fizetésű alkalmazottakon segíteni lehet. Szónok azt ajánlja, hogy a gazdasági kérdésekkel többet foglalkozzanak, ne merítsék ki teljesen erejüket kizárólag politikai kérdésekkel. Nem kételkedik abban, hogy a magyarok sem tudnak az idők fejlődése elől elzárkózni. A délszláv kérdést illetőleg szerinte a nemzeti egyesülés folyamatát nem lehet megakadályozni. A Frank-pártiak a délszláv kérdésből egy részt ki akarnak vágni, kicsinyes felfogásukkal csakis a horvát kérdést oldanák meg, amely azonban nem volna megoldása az egész nemzeti problémának, amely újabb és újabb nehézségeket támasztana. Szónok ezután áttér a Frank-párt politikájának bírálatára. A Frank-párt szerbgyűlöletét elítéli. Véleménye szerint a délszlávok érdekeit az állam érdekével teljes összhangba lehet hozni. Ezután dr. Horváth (Frank-párti) képviselő beszél s az előtte szóló fejtegetéseivel polemizál. Az ülés a késő esti órákban még tart.