Címke: haditudósító

A kabaré királyából háborús propagandista

Nagy Endrét (eredetileg Grósz Endre, 1877–1938) a magyar kabaré megalapítójaként őrzi az emlékezet. Az Adyval egyidős és vele egy időben (1900 elején) a Szabadság című – kormánypárti – lapnál dolgozó Nagy a századforduló utáni évtizedben a Pesti Napló munkatársa

Állóháború Keleten

1914 nyarán mindenki villámháborúról beszélt, és többnyire hitt is benne, hogy legkésőbb novemberre Párizsban masíroznak a német és Belgrádban az osztrák katonák, illetve a másik oldalon a Berlinben zúgó Marseillaise-ről szólt a fáma. Ehelyett azonban mire lehullottak a levelek, a katonák lövészárkokba költöztek.

Casablanca a Száva mentén

A mai olvasót afféle „tiszta Casablanca” érzés ragadja el, mikor Molnár Ferenc beszámolóját olvassa egy Száva parti romos kávéházról. Míg a világhírű II. világháborús filmben a marokkói város Rick’s Café Americain nevű bárja az ellenállóktól a menekülőkön át a kémekig és besúgókig mindenféle embertípus tanyája volt,

Przemyśl első ostroma – belülről

A haditudósító élete gyakran forog veszélyben. Maga a műfaj az 1850-es években megvívott krími háborúban született: a 19. század közepére jutott el az emberiség oda, hogy ha csak a sajtó szintjén is, de a háborút a média a polgári otthonok közelségébe hozza, ezért rendszeres helyszíni tudósításokat közölt.

Nemzeti hadszíntér internacionalista szemmel

Bombatölcsérek robbanását, frontkórházak véres valóságát, orosz csizmák lába nyomát vitték el a haditudósítók a hátországi olvasókhoz. Legalábbis azon lapok olvasóihoz, amelyek újságíróit befogadta a Monarchia sajtó-főhadiszállása.   

Egy hadszíntéri fotográfus viszontagságai

Fotóriporternek lenni katonák között: több mint százéves műfaj – és nem túl hálás feladat. Már az amerikai polgárháborúban is előfordult konfrontáció a holttesteket a maguk nyers valóságában bemutató fotóriporterek és a katonai vezetés között,