A haditudósító élete gyakran forog veszélyben. Maga a műfaj az 1850-es években megvívott krími háborúban született: a 19. század közepére jutott el az emberiség oda, hogy ha csak a sajtó szintjén is, de a háborút a média a polgári otthonok közelségébe hozza, ezért rendszeres helyszíni tudósításokat közölt. Az I. világháború elején mindez már olajozottan működött. Az 1912. évi LXIII. törvény alapján az egyik rendkívüli háborús intézkedésként a miniszterelnök létrehozta a hadicenzúrát, a hadi eseményekről hivatalos jelentéseket (höfereket) adtak ki Franz Höfer von Feldsturm szignójával, ezzel párhuzamosan a lapok kijelölhették, kiket küldenek fronttudósítóknak az osztrák–magyar sajtóhadiszállásra.
Az augusztus első hetében elutazók közt volt a nagy példányszámú bulvárlap, Az Est két munkatársa is, Molnár Ferenc és Kéri Pál. Kéri 1914-ben már elismert politikai újságíró volt, igaz, élete legalább annyi fordulatot hozott a háború után, mint amennyi izgalmat átélt a háborúban a fronton. Az ellenforradalom győzelme után ugyanis őt és Az Est egy másik volt haditudósítóját, Fényes Lászlót tették felelőssé a Tisza István elleni 1918. október 31-i merényletért, mivel mindketten Tisza bősz kritikusai voltak, Kéri pedig 1918-1919-ben Károlyi legszűkebb környezetéhez tartozott. Az ítélet 1921 októberében született meg. Fényes Lászlót felmentették, Kérit azonban, akiről egyes tanúk azt állították, hogy olyan kijelentést tett a gyilkosság délutánján, hogy Tisza másfél óra múlva már nem fog élni, halálra ítélték. Az ítéletet nem hajtották végre, Kérit 1922-ben fogolycsere-egyezmény keretében kiadták a Szovjetuniónak. Ám ez még csak két világháború közti exodusának kezdete volt: élt Bécsben, Prágában, Párizsban, majd az Ibériai-félszigeten keresztül az Egyesült Államokban menekült.
Kéri élete azonban már 1914 szeptemberében komoly veszélybe került, ugyanis a Monarchia csapataival együtt a przemyśli erődrendszerben rekedt. A keleti hadszíntéren a k. und k.-hadsereg több vereséget elszenvedve visszavonulásra kényszerült, így Przemyśl védőire hárult az a feladat, hogy feltartóztassák az orosz előrenyomulást, amíg az osztrák–magyar és német hadak rendezik soraikat. Az erőd több hónapos ostromra is felkészült, el volt látva élelemmel, a polgári lakosság egy része is helyben maradhatott. Kéri tudósítása alapján az ostrom idején mindennap kinyitottak az éttermek, illetve reggel a cukrászdák, igaz, csak addig, míg az adott napra kiporciózott alapanyagok kitartottak. A süteményeket a „nyalánk” katonák percek alatt elkapkodták. A várat ugyan az oroszok körbezárták, de a távíró működőképes maradt, igaz, ezt katonai célra tartották fenn. Az ostrom szeptember 17-én kezdődött, ám mivel a távírót nem használhatta, Kéri az első életjelet október közepén adta magáról. Egy katonai repülőgép ugyanis átjutott az ostromgyűrűn és leszállt az erőd területén – ez vitte el Budapestre a haditudósító üzenetet: „Jól vagyok és sokat tapasztalok. Ez a levelezőlap repülőgépen megy. A viszontlátásig üdvözöl mindenkit: Kéri.”
Ám mire Az Esthez ez eljutott és a lap lehozta, az ostrom már öt napja – október 10-én – véget ért. A 100.000 főt közelítő orosz hadsereg jelentős veszteségeket szenvedve visszavonult.
Az Est 1914. október 20-ától kezdte közölni Kéri tudósítás-sorozatát, amelyet a körbezárt erődben vetett papírra. A lap az öt riportot természetesen – és jogosan – hatalmas szenzációként harangozta be: Kéri Pál „közvetlen tanúja a világ legnagyobb várostromának, a vérbe hanyatló, összetört ellenséges rohamoknak, a legszebb és legizgalmasabb eseményeknek, amelyeket valaha újságíró végignézhetett”.

Készítette: Takács Róbert

Kéri Pál: Przemysl egy erődjének félelmes percei = Az Est, 1914. október 20.
Kéri Pál: Gránáttűzben a przemysli várban = Az Est, 1914. október 21.
Kéri Pál: A bezárt Przemysl krónikája = Az Est, 1914. október 24.
Kéri Pál: A bezárt Przemysl krónikája = Az Est, 1914. október 28.
Kéri Pál: A bezárt Przemysl krónikája = Az Est, 1914. október 29.