1918 elején a Balti-tenger déli és keleti részén Németország volt az úr. Különösen a breszt-litovszki különbékét kikényszerítő februári német támadás volt ebből a szempontból kulcsfontosságú, hiszen a tenger déli partja már a háború előtt német fennhatóság alatt állt, míg a keleti parton, a Baltikumban lévő Rigát 1917-ben, Revalt (azaz Tallinnt, a mai Észtország fővárosát) 1918 második hónapjában foglalták el a németek. Sőt áprilisban Finnországban is megjelentek csapataik, ahol a fehérek oldalán avatkoztak be a polgárháborúba. Ez a helyzet nyilvánvaló aggodalmat váltott ki a skandináv államokban, ezért a liberális svéd miniszterelnök, Nils Edén – aki 1917-1920 között a szociáldemokratákkal együtt kormányzott, és az általános választójog bevezetésén dolgozott – az északi államok összefogásának szükségességére hívta fel a figyelmet. Edén azonban aligha csak a németektől tartott, a finn vörösök oldalán ugyanis orosz csapatok is harcoltak 1918 legelején, így a skandináv államok együttműködésének fontossága nem véletlenül ekkor merült fel benne. A választójogi reformot is azért támogatta konzervatív liberálisként, mert reagálnia kellett a svéd elitnek az 1917. októberi oroszországi eseményekre, illetve a központi hatalmakat januárban megrázó sztrájksorozatra.
Felhasznált irodalom:
Széljegyzetek. Északi államok szövetsége = Világ, 1918. március 23.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Világ, 1918. március 23.
Széljegyzetek. Északi államok szövetsége
Edén, a svédek miniszterelnöke, szerdán Linkcepinkben [Linköpingben – SZ.I.] nagy beszédet mondott. Ebben a beszédében foglalkozott azzal a nagystílű hatalmi eltolódással, ami a Keleti-tenger partjain most megy végbe. Ehhez a hatalmi eltolódáshoz, mondja a svéd miniszterelnök, az északi államoknak alkalmazkodniok kell. Az alkalmazkodásnak kontúrjait Edén két irányban várja. Egyfelől a legjobb viszonyban kell lenniök ennek a tengernek jelenlegi urával, Németországgal. Másfelől az északi államoknak, tehát Svédországnak, Norvégiának és Dániának önállóságuk védelmében fenn kell tartaniok azt a szoros egybekapcsolódást, ami közöttük a háború folyamán alakult ki. Minden csatlakozást ehhez az alakuláshoz örömmel kell fogadniok, vonta le a következtetést Edén miniszterelnök, jöjjön az Finnország vagy az új államalakulatok, Litvánia, Lengyelország, Kurland és Esztland részéről. Ebből a miniszterelnöki programból a fejlődésnek olyan kontúrjai bontakoznak ki, aminő mellett szó nélkül elhaladni nem lehet. Egész sereg kis állam egy nagy állam szövetségén belül, ahol egyiknek önállósságát sem fenyegetheti veszedelem a túl erős szövetséges részéről. A kis államok határai által elzárt szűk forgalmi terület helyén országhatárokon túlnyúló nagy forgalmi egység. Ez az az út, amely a fejlődés további fokán világrészekre kiterjedő gazdasági forgalmi egységek felé vezet. Mennyi gyúanyagot küszöböl ez ki azok között az államok között, amelyek ma féltékenyen tekintenek át határaikon a szomszédok felé. Akik a kisállamok gazdasági életet, kultúrát elsenyvesztő begubózásában a nemzetközi békés kultúrmunka egyik nagy akadályát látják, örömmel fogadják a svéd miniszterelnök hatalmas koncepcióját.
