A finn polgárháború közvetlenül az ország függetlenségének kikiáltása és Szovjet-Oroszország általi elismerése (lásd korábbi cikkünket 1917 decemberéről) után tört ki 1918 januárjában. Májusra – miután a Pesti Hírlap április 5-i híre szerint német csapatok szálltak partra Finnországban – a fehérek győzelmével ért véget az összecsapás-sorozat. A fehéreket Mannerheim tábornok irányította, a vörös oldalon viszont Kullervo Manner volt az egyik legismertebb vezető (a Népszava alább idézett, május elsejei hírében szereplő Marer megnevezés feltehetően rá vonatkozik). A vörösök oldalán szovjet-orosz csapatok is harcoltak, a fehérek mellett pedig a Rüdiger von der Goltz gróf által vezetett németek avatkoztak be. Így nem tisztán polgárháborúról, és nem csupán finn belharcokról van szó, bár a bolsevik vezetők nem szívesen ismerték el, hogy direkt módon beleavatkoztak volna a finn küzdelmekbe. A Népszava például április 7-én azt írta, hogy a pétervári szovjet tűri a németek beavatkozását Finnországban, feltéve, hogy „ha a németek eljárásukat a független országra korlátozzák”. Ennek ellenére a Pesti Hírlap április 9-én arról számolt be, hogy a finn fehér gárda Karéliában orosz erőket zárt körül és ezer foglyot ejtett. Ugyanezen a napon a lap megírta, hogy Tammerforsnál a finn vörös gárda döntő vereséget szenvedett, a várost (amit ma Tampereként ismerünk) pedig elfoglalta Mannerheim tábornok, aki még 8 ezer foglyot is ejtett. Április 10-én a Népszava is felvetette, hogy esetleg oroszok törtek be Finnországba, méghozzá a Trockij által szervezett csapatok indultak útnak, amelyeket angol tisztek irányítanak, és amelyeket a murmanszki vasút térségében vetnek be. (E terület egyébként is angol ellenőrzés alatt állt ekkor.) Állítólag a Trockij által verbuvált oroszok közül további négyezren délebbre lépték át a finn határt.
Április végén már Viborgot is elfoglalták a fehérek. A Pesti Hírlap április 30-i értesülései szerint a vörös gárda sebesültjeit, akik Terijoki térségében sebesültek meg, Pétervárra szállították, és csak április 28-án tiltották meg az orosz csapatoknak, hogy a finn határt átlépjék. Tették ezt annak dacára, hogy Trockij a polgárháború kezdetén azt, hogy az orosz katonák semlegesek maradnak.
Végül is a Pesti Napló május 5-i híre szerint a vörösök Lahtinál tették le a fegyvert, itt 12 ezer emberük esett fogságba. Ezután felmerült, hogy Finnországba egy német herceget hívjanak meg a trónra. Ebből a háború végére semmi sem lett, de az egyértelmű volt, hogy a születőben lévő Finnország a „fehér” irányzatot követi majd. A finn polgárháború rendkívül véres volt, mind a mai napig élénken él a finnek emlékezetében, és máig számon tartják, hogy kinek a családja melyik oldalon harcolt.
A polgárháború és a világháború végére a fehér irányzaton belül a mérsékeltebbek kerültek hatalomra. Így demokratikus rendszer alakult ki Finnországban a két világháború között, ellentétben például a magyarországi „fehér” uralommal, a Horthy-korral. Ugyanakkor a politikai elit viszonylag gyorsan túllépett a polgárháborús megosztottságon. 1926-ban már egy szociáldemokrata kisebbségi kormány irányította az országot – körülbelül egy évig –, Väinö Tanner miniszterelnöksége idején, és ekkor került az első miniszternő (Minna Sillanpää) a finn kormányba. De az igazi áttörés, pontosabban a valódi megbékélés 1937-től jött létre: egy érdemi koalíció, amikor a szocdemek Tanner vezetésével a centrista polgári erőkkel léptek szövetségre. Innen számítható a páratlanul sikeres finn konszenzusos elit születése, amely képes volt két, drasztikus túlerőt képviselő szovjet támadást is megállítani (először 1939–1940-ben, majd 1944-ben).
Felhasznált irodalom:
A keleti kérdés. Német hivatalos jelentés = Pesti Hírlap, 1918. április 5.
A pétervári szovjet tűri a német finn-beavatkozást = Népszava, 1918. április 7.
A finn fehér gárda győzelme = Pesti Hírlap, 1918.április 9.
A finn vörös gárda döntő veresége Tammerforsnál = Pesti Hírlap, 1918. április 9.
Az oroszok betörnek Finnországba? = Népszava, 1918. április 10.
A finn fehér és vörös gárda harca Pétervár közelében = Pesti Hírlap, 1918. április 30.
A finn kormánycsapatok Parolánál összeköttetést létesítettek a német tengeri hadosztállyal — Vyborg elfoglalása = Népszava, május 1.
A finnországi győzelem = Pesti Napló, 1918. május 5.
Gombos József: A két világháború közötti Finnország politikatörténete. 1918–1939. Szeged, 1997.
Egry Gábor: Függetlenség után. Polgárháború Finnországban
Anssi Halmesvirta: Kedves rokonok. Budapest, 2014.
Szegő Iván Miklós: Miben jobbak nálunk a finnek, és miben vagyunk jobbak mi, magyarok? [Interjú HeinoNyyssönen finn történész-politológussal.] = 24.hu
MiinaSillanpää
Készítette: Szegő Iván Miklós
Népszava, 1918. május 1.
A finn kormánycsapatok Parolánál összeköttetést létesítettek a német tengeri hadosztállyal — Vyborg elfoglalása
(Wasa, április 28. — „M. T. I.”) A finn sajtóiroda közli: A kormány csapatai Tavastehus várostól északra, Parola állomást elfoglalták, aminek folytán közvetlen összeköttetés jött létre a finn nyugati hadsereg és a német Keleti-tengeri hadosztály között. Az ellenség német csapatoktól üldözve, délnyugat és északkelet felé menekül. Északi irányban való keresztültörési kísérletét a kormánycsapatok meghiúsították. A finn tengeröböl partján, a Kronstadttól északra fekvő Ino-erőd a szárazföld felől körül van véve. Kronstadtból 500 orosz és a Respublika dreadnought jött az erőd segítségére. Vyborg és Pétervár között 1500 embert elfogtunk, 30 ágyút és 28 gépfegyvert zsákmányoltunk. A vörösök vezetői, a diktátorrá kinevezett Marerrel élükön, fehér zászlóval közeledve igyekeztek tárgyalásokat kezdeni, azonban föltétlen megadás követelése mellett visszautasították.
(Április 29.) A finn főhadiszállás közli:
Viborg városát és erődjét a kormány csapatai elfoglalták. Az ellenség még tartja magát Sorvali előváros nyugati részeiben. 6000 vörös gárdista megkísérelte a keresztültörést nyugati irányban, azonban nagy veszteségek mellett visszaverték őket.
Pesti Napló, 1918. május 5.
A finnországi győzelem
Berlin, május 3. (Wolff) A finn főhadiszállás jelenti: Lahtinál a fehér csapatok az ellenséget kapitulációra kényszerítették és 12000 emberét elfogták, 20 ágyút, 200 gépfegyvert és 1000 lovat vásároltak. Sivolakban csapataink Kouvels felé nyomulnak előre.
