A nemzetiségek önállósodási törekvései 1918 elejére egyre erősebbé váltak a történelmi Magyarországon, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia délszláv területein. A zágrábi Horvát Nemzeti Színház az úgynevezett illír eszmének, a szlovének, horvátok és szerbek összefogásának lett az egyik központja ebben az időszakban. Az illír, voltaképpen „jugoszláv” eszme nemcsak a korabeli Horvátország területére szorítkozott, hanem a délszláv népek nagyobb térségben való összefogását jelentette. Az irányzathoz tartozó Hreljanovics Guidó (horvátul: Guido Hreljanović) már 1917. július 23-án interpellálta Esterházy Móric grófot, az akkori magyar miniszterelnököt a budapesti képviselőházban, s felhívta a figyelmet Bosznia-Hercegovina alkotmányos helyzetének rendezetlenségére, az ott uralkodó korrupcióra, a politikai foglyok szörnyű helyzetére. A miniszterelnök – aki rövid kormányzása ellenére több konfliktust is megvívott a horvát-magyar kérdésben – ennyit mondott minderre: „nem tartom célszerűnek azt, hogy ebben a kérdésben most érdemleges nyilatkozatot tegyek”.
A délszláv összefogás – a horvátok egy részének felfogása szerint – nem feltétlenül jelentett volna 1917–1918 fordulóján szakítást az Osztrák-Magyar Monarchiával, „legfeljebb csak” Budapesttel. Voltak ekkor például olyan horvát és szlovén elképzelések, hogy a „horvát jog alapján”, a Monarchia keretein belül, a Habsburg uralkodót „külön” horvát királlyá koronázva – tehát a magyar korona alól kivonva – hoznának létre egy szlovének, szerbek és horvátok lakta államképződményt. (Ebben az időszakban Szerbia a központi hatalmak megszállása alatt állt, de emigráns kormánya volt.) Így Hreljanovics 1918 januárjában a zágrábi Horvát Nemzeti Színház új intendánsaként tett kijelentése nem feltétlenül volt Monarchia-ellenes, ugyanakkor Budapesttel szemben foglalt állást, amikor a magyar darabok repertoáron tartása, különösen a nagy népszerűségnek örvendő Csárdáskirálynő ellen lépett fel.
Felhasznált irodalom:
A zágrábi színház új intendánsa a magyarok ellen = Az Est, 1918. január 9.
Milka Car (Zagreb): Brüderlichkeitsdiskurse im Spiegel der Rezeptionsgeschichte im kroatischen Nationaltheater in Zagreb um 1918. In: Brüderlichkeit und Bruderzwist (szerk.: Tanja Zimmermann). Göttingen, 2014.
Szegő Iván Miklós: Mementó 1917: három birodalom roppan meg júliusban = HVG Online, 2017. július 21.
Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet. 1917. június 21–július 23. Budapest, 1917.
Takács Róbert: Vihar a horvát–magyar viszonyban Tisza bukása után.
Egry Gábor: Adriai álmok. A Jugoszláv Bizottság megalakulása.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Az Est, 1918. január 9.
A zágrábi színház új intendánsa a magyarok ellen
A zágrábi horvát nemzeti színház Hreljanovics Guidó országgyűlési képviselő személyében új intendánst kapott. A nyugalmazott hadbíró-alezredes, aki a horvát-szerb koalíció vezető tagja, programbeszédében majdnem kifejezetten a magyar darabok ellen fordult, azt hangoztatva, hogy a horvát színház a szláv dél központja és hogy művészetének elsősorban délszláv[nak] és általában szlávnak kell lennie.
– Csodálkozom – mondja programbeszédében az új intendáns –, hogy a közönség zsúfolásig megtöltötte a házat a „Csárdáskirályné” előadásánál, mely darab ízléstelen és a közönség ízlését rontja. Enyhítő körülmény, hogy a mai színházi közönség legtöbbnyire idegen elemekből áll.
