1918. január 18-án általános sztrájk tört ki a magyar fővárosban, amely másnap vidékre is átterjedt. A sztrájk megrengette a magyar politikai életet, ám a hazai elit nem adott jó választ a kihívásra. A jogot követelő munkásoknak továbbra sem engedtek, elmaradt a választójogi reform, sőt megkezdődött a leszámolás a forradalmi szocialistákkal. A Népszava tévesen mérte fel a helyzetet, amikor január 24-én így írt: „A magyar munkásság tömegsztrájkja előtt eltelt hetekben igen sokat suttogtak, majd később már hangosan beszéltek arról, hogy a Wekerle-kormány és pártjai meg Tisza István és a munkapárt valaminő formában egyesüljön.” A lap szerint „Tisza István már egészen nyíltan fölajánlotta a koncentráció megszervezését, ha a Wekerle-kormány kikapcsolja a háború tartamára a választójogi reform kínos kérdését”. Ám ekkor „a munkásság tömegsztrájkja fölemelte a fejét”, s „elérte legfontosabb belpolitikai célját: megakadályozta Tisza újból való bekapcsolódását a kormányhatalomba és visszakényszerítette a Wekerle-kormányt a maga választójogi létalapjára”.
A Népszava ez utóbbi kijelentése volt téves – még akkor is, ha a lapnak látszatra igaza volt. Tisza tényleg nem került vissza a hatalomba – legalábbis ő személyesen nem. Elvei és politikája viszont igen. Ez azt jelentette, hogy a magyar szupremácia megőrzését a Monarchia magyar felében fontosabbnak tartotta a politikai elit, mint az általános választójogot. Így a sztrájk után lemondott Wekerle újabb kabinetet alakíthatott, mert megvolt hozzá a kellő támogatása.
Az 1917-ig ellenzékben lévő, az év közepétől viszont a – bukott Tisza helyére került – kisebbségi kabineteket támogató „kormányzópártok” közül az Andrássy-féle Országos Alkotmánypárt egy része és az Apponyi-féle Egyesült Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt egyesült 1918 januárjában. Így jött létre a 48-as Alkotmánypárt nevű új kormányzó erő, amely Wekerle pártján állt. Az új koalícióból kilépett viszont a választójogot fontosnak tartó Károlyi Mihály vezette Függetlenségi és 48-as Párt. Helyükre érkezett az 1918. február 3-án létrejött Keresztény Szociális Néppárt, amely döntően a Katolikus Néppárt és az Országos Keresztény Szociális Párt egyesüléséből alakult.
A támogatók tehát megvoltak. „Csak” a lényeg sikkadt el: a választójog kérdése.
Felhasznált irodalom:
Az új kormány hivatalba lépése = Pesti Napló, 1918. január 27.
A koncentráció = Népszava, 1918. január 24.
Magyarország története, 1890-1918. 2. kötet. Főszerk.: Hanák Péter
Keresztényszociális Néppárt = Magyar Katolikus Lexikon
48-as Alkotmánypárt = Magyar Katolikus Lexikon
Készítette: Szegő Iván Miklós
Pesti Napló, 1918. január 27.
Az új kormány hivatalba lépése
Az újonnan kinevezett kormány ma délben egy órakor Wekerle Sándor miniszterelnök elnökletével megtartotta az alakuló minisztertanácsot, amelyen a kormány valamennyi tagja részt vett. Wekerle üdvözölte a kormány tagjai, köszönetet mondott eddigi működésükért és továbbra is kérte támogatásukat. Az üdvözlések után a minisztertanács a válság megoldásával és a képviselőház összehívásával kapcsolatos sürgős folyóügyeket intézte el. A tanácskozás két órakor véget ért, ezután Wekerle vendégül látta ebédre a kormány tagjait.
A miniszterelnök abban állapodott meg Szász Károllyal, a képviselőház elnökével, hogy a Házat e hónap 31-re, csütörtökre összehívják. Az ülés tárgya a további teendők iránti intézkedés. Ez az ülés már az új ülésrend szerint fog lefolyni és délelőtt tíz órakor kezdődik. Értesülésünk szerint a kormány új tagjainak bemutatkozása után Wekerle elő fogja terjeszteni az alakulóban lévő új párt programját. A főrendiház ülését, amelyet hétfőn délutánra hívtak egybe, a közbejött kormányválság miatt bizonytalan időre elhalasztották.
Az új pártalakulás dolgában még mindig csak annyi a pozitívum, hogy a párt a legközelebbi napokban meg fog alakulni, azonban hogy a pártok milyen arányban vesznek részt az alakulásban, az még nincs végleg eldöntve. Annyi most már bizonyosra vehető, hogy az Apponyi-párt, miután igényeit kielégítették, teljes egészében csatlakozni fog Wekerle pártjához. Tóth János belügyminiszterré való kinevezése után csak néhány embere van a pártnak, akik nem akarnak az új párthoz csatlakozni, de általában az a reménység, hogy a megoldásig ezeket is sikerül majd a többiek álláspontjára téríteni.
Az alkotmánypárt – bár az utóbbi napok izgalma még mindig nem szűnt meg teljesen a pártban – alkalmasint szintén teljes egészében vesz részt az alakulásban, különösen akkor, hogy ha – amint ezt megbízható értesülések mondják – gróf Andrássy Gyula lesz az új párt elnöke. Ezenkívül vannak még a pártnak a kormányban való képviseltetésre vonatkozó kívánságai. Így többek között az Apponyi-párti Tóth János mellé alkotmánypárti államtitkárt szeretnének és Palugyai Móric helyébe Nehrebeczky Györgyöt óhajtanák belügyi államtitkárrá kineveztetni.
A Károlyi-párt álláspontja végleg tisztázódott. Gróf Batthyány Tivadar, a párt minisztere kilépett a kormányból. Beck Lajos, a párt államtitkára szintén beadta lemondását, és a Károlyi-párti főispánok is le fognak mondani. A párt most már csak a választójog kérdésében van egy véleményen a kormánnyal, minden egyéb téren azonban formálisan ellenzéki párttá lett, noha nem olyan értelemben, mint a munkapárt. (…)
