Pesti Napló

Újabb sikertelen merénylet Lenin ellen

„Lenin merényletnek esett áldozatul. Két hölgy, aki a szocialista forradalmi párthoz tartozik, háromszor rálőtt. Két lövés a mellébe és a tüdejébe hatolt. Lenin állapota nagyon komoly, mivel belső vérzés történt, kiválóbb specialistákat hívták hozzá a Kremlbe. Urickijt, aki ugyanakkor Péterváron esett merényletnek áldozatul,
egy Kannengiesse nevű ember ölte meg, aki a néhai népszocialista csoport vezére volt” – így számolt be a Pesti Napló 1918. szeptember elsején a Lenin elleni merényletről. A Pesti Napló szeptember elsejei beszámolójának állítása, miszerint Lenin „nyakából” távolítottak el egy golyót, ellentmond a két nappal későbbi tudósításának.
A merényletet illetően ugyanolyan ellentmondásos megállapítások láttak napvilágot, mint a januári merénylet idején, sőt akadtak, akik az egész akciót, mármint annak megtörténtét is kétségbe vonják.
A Michelson-gyárból kilépő Leninre állítólag rákiáltott egy terroristanő, és ezután lőtt rá a bolsevik vezérre. Talán. De a korabeli lapból rögtön kiderül: az első hírek szerint két elkövetőről volt szó, ám a bolsevik államvédelmisek, a csekisták végül egyetlen nőt öltek meg és meg is semmisítették földi maradványait.
A merénylettel Fanny Kaplant vádolták meg, akinek a látása eleve sérült volt, tehát száz éve vitatott, hogy egyáltalán képes volt-e az akció végrehajtására. A nő valódi neve sem biztos, számtalan névváltozat keringett a sajtóban.
A Pesti Napló például Kaplan Dorgeként említi 1918-ban, de az eszerek, azaz a szociálforradalmárok között Dora néven volt ismert a terroristanő, akit Fanni, Fejga és Fanyja néven is emlegettek. A cári időkben egy 1906-os bombamerényletben való részvételéért kényszermunkára ítélték, ahol súlyosan bántalmazták. Vitatott, hogy a fogságban sérült-e meg a szeme vagy a bombamerényletben, ami miatt elítélték. Hosszú büntetése során megismerkedett Marija Szpiridonovával, egy másik terroristanővel, aki ekkoriban már lemondott az erőszakról, és a szociálforradalmárok nem terrorista ágához közelítette Fanny Kaplant. Szpiridonova az eszerek egyik politikai vezetője lett az 1917-es forradalmak után és a bolsevikokkal való együttműködést szorgalmazta, még akkor is, amikor Lenin feloszlatta az Alkotmányozó Gyűlést 1918 januárjában, s ami után csak a baloldali eszerek tartottak ki Lenin mellett.
Az Alkotmányozó Gyűlésben az eszereknek volt többsége, a vidéki lakosság zömét képviselve.
Az eszerek 1918 júliusában megpróbálták átvenni a hatalmat Moszkvában, ekkor ölték meg a német követet, Mirbach grófot is.
A radikalizálódó eszerek élére a korábbi terrorista, Szavinkov került. Szavinkov 1917-ben Kerenszkij államtitkáraként is tevékenykedett, majd 1918-ban a breszt-litovszki béke utáni „föllépése óta Lenin és Trockij állandóan életveszélyben voltak. Ezt ők maguk is tudták, testőrséggel vették körül magukat, csak ritkán hagyták el hivatalukat és csak páncélos automobilban látták őket az utcákon”. A Lenin elleni merénylettel meggyanúsított Kaplant a csekisták vallatták, de nem tudtak belőle információt kicsiholni az esetleges segítőire, társaira vonatkozóan. Feltehetően ezért ölték már meg a merénylet után pár nappal, szeptember 3-án.
A merényletről nem sokat tudunk meg a Pesti Naplóból, de azt igen, hogy utána sok letartóztatás történt. Közben Radek, a külügyek egyik vezetője az Izvesztyijában azt írta, hogy Urickij népbiztost augusztus 30-án reggel gyilkolták meg, a Lenin elleni merénylet pedig este történt. Radek kifejtette: „a merénylet bizonyítéka ama kétségbeesett hangulatnak, amely a szovjet kormány ellenségeinek körében uralkodik. A kormány azonban rendületlenül fogja tovább vezetni az ország ügyeit, mert e pillanatban szilárdabb gyökere van a munkások tömegében, mint tavasszal”. Radek így fejezte be cikket. „Az ellenség teljesen kétségbe van esve, verjétek le kíméletlenül, szervezkedjetek erre a harcra. A munkások képviselőinek határozata szerint egyetlen bosszútettet sem szabad elkövetnetek és sorainkban a riadalomnak nem lesz helye. Az ellenséget egyesült erővel fogjuk legyűrni és teljesen meg fogjuk semmisíteni.”
A minden korábbinál kegyetlenebb vörösterror kezdetét a Lenin elleni merénylet és Urickij meggyilkolása váltotta ki. A vörösterror nyomán Oroszországban évtizedekre eltűnt annak csupán a halvány lehetősége is, hogy demokratikus úton intézzék a politika ügyeit.

Felhasznált irodalom:
Merénylet Lenin ellen = Pesti Napló, 1918. szeptember 1.
Lenin állapota komoly = Pesti Napló, 1918. szeptember 3.

Készítette: Szegő Iván Miklós


Pesti Napló, 1918. szeptember 1.
Merénylet Lenin ellen

Lenin súlyosan megsebesült — A merényletet két nő követte el s a forradalmi szocialisták megbízásából — Urickij népbiztost agyonlőtték

Moszkva, augusztus 31.

Lenin merényletnek esett áldozatul. Két hölgy, aki a szocialista forradalmi párthoz tartozik, háromszor rálőtt. Két lövés a mellébe és a tüdejébe hatolt. Lenin állapota nagyon komoly, mivel belső vérzés történt, kiválóbb specialistákat hívták hozzá a Kremlbe. Urickijt, aki ugyanakkor Péterváron esett merényletnek áldozatul, egy Kannengiesse nevű ember ölte meg, aki a néhai népszocialista csoport vezére volt.
Gróf Mirbach és Eichhorn vezérezredes után Leninre vetette ki hálóját a forradalmi szocialista párt. Lenin ellen már három-négy hónap előtt elkövettek egy sikertelen merényletet. Most azonban kedvezett a szerencse a forradalmi szocialistáknak. A bolsevikiek és a forradalmi szocialisták között régi keletűek az ellentétek. 1917 szeptemberében, a Kornyilov-féle államcsíny meghiúsulása után Csernov, az agrárszocializmus népszerű apostola, a forradalmi szocialisták balszárnyának vezére magáévá tette a bolsevikiek kezdettől vallott álláspontját, amely szerint a szocialista vezérek nem lehetnek egy kormányban a polgári pártokkal, hanem a proletariátus diktatúráját kell kierőszakolniuk. Trockij és Csernov szövetsége buktatta meg Cseidzét, a pétervári munkástanács mérsékelt pártállású elnökét. Csernov támogatásával fogJalta el Cseidze helyét Trockij és mint a munkástanács elnökének, már megvolt a szükséges hatalma a novemberi államcsínyhez. Nyomban a Kerenszkij-kormány bukása és a népbiztosok tanácsának megalakulása után Csernov pártjával együtt ellenzékbe ment át, részben a bolsevikiek politikájának szélsőséges radikalizmusa miatt, de főleg azért, mért Lenin és Trockij nem akartak méltányosan megosztozni a hatalomban Csernovval és híveivel. A forradalmi szocialisták egy ideig a várakozás álláspontjára helyezkedtek a népbiztosok tanácsával szemben, mert bizonyosra vélték, hogy a januárra összehívott nemzetgyűlésen amúgy is nekik lesz többségük. Hiszen a bolsevikieket csak az ipari munkásosztály egy része támogatta, míg a forradalmi szocialisták az orosz parasztok széles rétegére támaszkodtak.
A választásokból csakugyan a forradalmi szocialisták kerültek ki győztesen. Nekik jutott a kerületeknek több mint két-harmadrésze. Január tizennyolcadikán délután négy órakor ült össze Péterváron az orosz nemzetgyűlés óriási többséggel Csernovot választotta meg elnökévé és 273 szavazattal 140 ellen állást foglalt a népbiztosok tanácsa ellen. Január tizennyolcadikán este a nemzetgyűlés befejezte működését. Trockij katonákkal és tengerészekkel szétkergette az orosz képviselőket. A nemzetgyűlés szétkergetésével kapcsolatos utcai harcokban néhány forradalmi szocialista képviselő is életét vesztette. Azóta természetesen áthidalhatatlan a szakadék a bolsevikiek és a forradalmi szocialisták között. A bolsevikiek ellen folytatott harc folyamán nagyon megváltozott a forradalmi szocialisták tábora, ahol épp úgy összesereglettek a legvegyesebb bolseviki-ellenes elemek, mint a cseh brigádok körül. Csernov letűnt a párt éléről, amióta a forradalmi szocialisták terrorista eszközökkel kezdtek dolgozni és amióta a háború feltámasztását hirdették, hogy így szövetségesükké tegyék az Oroszországban egyre általánosabb németgyűlöletet és megszerezzék maguknak az entente támogatását.
Néhány hónapja Szavinkov vezette a forradalmi szocialisták mozgalmát. Szavinkov mint terrorista kezdte pályáját és része volt Sztolipin miniszterelnök meggyilkolásában. Azután megtért és néhány nagyon érdekes regényt írt a merényletek és a gyilkosságok jogosulatlanságáról. Regényeit Ropsin név alatt adta ki és közülük a Sárga ló magyarul is megjelent. A háború elején nacionalistává vedlett át Szavinkov és önként jelentkezett katonának, noha még nemrég szentnek és érinthetetlennek hirdette az emberi életet. A márciusi forradalom után Kerenszkij bizalmasa gyanánt tűnt fel Szavinkov és Kerenszkij őt vette maga mellé államtitkárul, a hadügyminisztériumban és a tengerészeti minisztériumban. Ekkor lépett Szavinkov intim kapcsolatba az entente diplomatáival. Kerenszkij bukása után néhány hónapra nyoma veszett Szavinkovnak, majd egyszerre a forradalmi szocialisták vezére gyanánt kezdett újból szerepelni.
Szavinkov merényletekkel és puccsokkal akarta megbuktatni Lenint. Neki tulajdonították a bolsevikiek Mirbach meggyilkoltatásának értelmi szerzőségét és mindenesetre Szavinkov müve volt az a rövid életű forradalom, amely Mirbach halála után néhány órára a forradalmi szocialisták kezébe adta Moszkva középületeit.
Szavinkov föllépése óta Lenin és Trockij állandóan életveszélyben voltak. Ezt ők maguk is tudták, testőrséggel vették körül magukat, csak ritkán hagyták el hivatalukat és csak páncélos automobilban látták őket az utcákon. De Lenin mégsem kerülte ki végzetét.