1915 késő nyarán–kora őszén többször is foglalkozott Az Est a legmagasabb német katonai kitüntetésekkel. A Nagy Frigyes porosz király által 1740-ben alapított Pour le Merité a Porosz Királyság legmagasabb kitüntetése volt, francia elnevezését a porosz királyi udvarban akkoriban uralkodó francia beszéd (és a diplomácia) okán kapta. Sajátos módon többen a franciák elleni érdemeikért kapták elismerésül az arany sasokkal ékített kék máltai keresztet – akik egy viszonylag szűk elit tagjai voltak. Egy másik kitüntetés azonban az egyszerű közkatonáknak is kijárt. Ez utóbbiból, az 1813-ban alapított Vaskeresztből (Eisernes Kreuz) az I. világháború idején több mint 5 millió II. osztályú és 218 ezer I. osztályú kitüntetést osztottak ki. Nem véletlenül vált még az amerikai kabarékban is tréfák céltáblájává. Így Az Est is – természetesen méltatlankodva – beszámolt arról, hogy egy amerikai revüben Vilmos császár „egy napon kerekszámban százezer vaskeresztet osztott ki személyesen”. Míg egy másikban ez hangzott el: „Hindenburg a császár születésnapja alkalmából két vasúti kocsit kapott tele vaskereszttel. Az üzletek kirakataiban mindenféle fajtájú vaskereszt lóg és az utcai árusok is vaskeresztet árulnak különféle tréfás felírással.”
1915 augusztusáig a Pour le Merité-ből is mintegy öttucatnyit adományozott II. Vilmos. A háború második évében már a szövetségeseknek is jutott: ekkor tüntették ki a Török Birodalom vezetőjét, Enver pasát, illetve Arthur Arz von Straussenburg altábornagyot, aki Ferenc József és Conrad von Hötzendorf után a Monarchia harmadik kitüntetettje lett. Közöttük ő volt az első, aki a Magyar Királyság területén – az erdélyi Nagyszebenben – született, bár szász lévén az anyanyelve német volt. Kitüntetése előtt részt vett az 1914 végi limanovai csatában, a gorlicei áttörésben, illetve a breszt-litovszki csatában is.

Felhasznált irodalom:
Az ötvenedik Pour le merité = Az Est, 1915. augusztus 29.
Hogy csúfolják Amerikában a vaskeresztet? = Az Est, 1915. augusztus 25.
A kassai katonák tábornoka a Pour le merité tulajdonosa = Az Est, 1915. szeptember 1.

Készítette: Takács Róbert