A Pesti Napló a háború alatt a középosztály panaszainak megbízható szócsöve volt. Ugyanakkor – habár rendszeresen beszámolt a női munkavállalás terjedéséről – a lap hasábjain alapvetően a viktoriánus társadalmi szerepfelfogást jelenítették meg. Ennek megfelelően a szerkesztők vélhetően nem voltak könnyű helyzetben, amikor az első nőtisztviselői sztrájkról kellett beszámolniuk. A Fonciére Biztosító nőtisztviselői ugyanis kétségtelenül illeszkedtek a középosztály megpróbáltatásairól sugárzott képhez, de maga a sztrájk már bizonyosan túlment a hagyományos női szerepeken, amin az sem változtatott, hogy a sztrájktanyán a Csárdáskirálynét játszották a munkabeszüntetők.
A női sztrájk persze eleve hírértékű volt, és a tisztviselőnők panaszai kiválóan illusztrálták a lap hasábjain sorjázó visszásságokat. Évtizedes szolgálat után a női tisztviselők nagyjából 140 koronás fizetésre számíthattak, amiből még levonták a nyugdíjjárulékot. Férfi kollégáik természetesen sokkal többet kerestek, amin a nők egyébként nem akartak változtatni. Csupán azt kérték az igazgatóságtól, amit az elutasított, hogy az ötven százalékos egyszeri pótlék helyett emeljék kétszeresére a fizetéseket – mindenkiét.

Felhasznált irodalom:
Sztrájkoló nőtisztviselők = Pesti Napló, 1917. május 8.

Készítette: Egry Gábor