Az első világháborút lezáró békeszerződést 1920. június 4-én írták alá Magyarország képviselői a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban. Az esemény megítélése – ha egyáltalán engedték megítélni – koronként és politikai rendszerenként hektikusan változott itthon. Tovább...
Száz év távlatában nehéz eldönteni, hogy mennyire volt „spontán” az az olvasói levél, amely 1918. december 28-án jelent meg a Népszavában. Arról az olvasói levélről van szó, amit Dr. Újlaki Géza írt, s amelynek címe az volt: „Szabadítsuk föl a »törvénytelen« gyermekeket.” Tovább...
„Az oroszországi Volcsanszkból indult el a Népszava címére egy levelezőlap 1917. szeptember 30-iki dátummal. A lapon boldog karácsonyi ünnepeket kívánnak hozzátartozóiknak Adámcsik Endre (Felsőbánya), Skolnik Lipót (Dobsina), Kopasz József (Szeged) és Sóki Sándor (Kecskemét). Nem gondolták volna a levélírók, hogy a lap csakugyan megérkezik éppen a karácsonyi ünnepek előtt, 1918-ban” Tovább...
Lapzárta után érkezett a hír a Népszava szerkesztőségébe, így december 29-én szinte csak „kutyafuttában” tudták közölni azt a kormányrendeletet, miszerint a Károlyi Mihály vezette kabinet egy éjjeli minisztertanácson elhatározta, hogy a teljes szesztilalmat visszaállítja szilveszter estéjén, a kávéházak és vendéglők záróráját pedig este 10 órában szabja meg. Tovább...
Az őszirózsás forradalomról, Károlyi Mihály miniszterelnök uralmáról kevesen tudják, hogy kormányzása idején legalább ezer embert öltek meg 1918 novemberében. A hazatérő hadifoglyok, szökött vagy szabadságolt katonák, illetve a felkelő nép (a korabeli sajtó szerint: csőcselék) óriási pusztítást végzett vidéken, mire a kormány támogatásával nemzetőrség alakult a rendcsinálásra. Tovább...
Ha visszaemlékszünk, 1917 telén a főváros izgalomra éhes közönségét Toldi Emma esete látta el kifogyhatatlan híranyaggal. A cselédkönyvekkel sorozatos visszaélést elkövető, valóságos kis vagyont összeharácsoló asszony adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy elkészüljenek a régóta vágyott arcképes cselédkönyvek. Tovább...
Az 1917-es év újságolvasói egy lassan, ám biztosan átalakuló világot ismerhettek meg a sajtó hasábjain. Ennek egyik fontos eleme volt az egyre szélesebb körre kiterjedő, a korporatív mellett politikai igényekkel is fellépő szervezkedés, önszerveződés. Munkások, tisztviselők, állami alkalmazottak, építészek követték egymást a sorban, Tovább...
Megint fázunk, vazze… ha kifordítanánk a MÁV közkedvelt blogjának szignóját, biztosak lehetnénk abban, hogy száz éve egyetlen utcai járókelőnek sem lett volna ellenvetése a kijelentéssel kapcsolatban. A megelőző, 1916/17-es télről már ismerős szén- és tűzifahiány újfent jelentkezett a fővárosban. Tovább...
A fiatal Babits Mihályt nemcsak gyomorbántalmak, de szűnni nem akaró rémálmok is gyötörték. Ezeket az élményeit az először 1913-ban, a Nyugatban folytatásokban közölt – Edgar Allan Poe és Sigmund Freud erős hatását mutató – pszichoanalitikus rémregényében, A gólyakalifában írta meg. Tovább...
1917. október 20-án megálltak a villamosok Budapesten, de a megszokottól eltérően nem a túlzsúfoltságból eredő akadály vagy baleset, és nem is az egyre romló műszaki állapotú kocsik miatt – aznap jól szervezett tiltakozásra került sor. „Szombaton este pontban 7 órakor megállott a főváros vérkeringése:
Tovább...
A Pesti Napló 1917 őszén sokat emlegette Svájc fővárosát, Bernt. A cikkek döntő többsége egy készülő békéről szóló nemzetközi konferencia körüli huzavonát mutatta be, amelyen Károlyi Mihály is részt kívánt venni. Az írások hangneme igazodott a propaganda elvárásaihoz: Tovább...
Ha egy üzlet beindul, és az állami beavatkozás sikeresnek bizonyul… – gondolhatták a Pesti Napló 1917. október 16-i számának olvasói, amikor a 7. oldalhoz értek, ahol Buday Dezső jogászprofesszornak, a kecskeméti jogakadémia igazgatóhelyettesének a Nemzetvédő Szövetség ülésén tartott előadásáról számoltak be. Tovább...
