Az első világháborút lezáró békeszerződést 1920. június 4-én írták alá Magyarország képviselői a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban. Az esemény megítélése – ha egyáltalán engedték megítélni – koronként és politikai rendszerenként hektikusan változott itthon. Tovább...
Száz év távlatában nehéz eldönteni, hogy mennyire volt „spontán” az az olvasói levél, amely 1918. december 28-án jelent meg a Népszavában. Arról az olvasói levélről van szó, amit Dr. Újlaki Géza írt, s amelynek címe az volt: „Szabadítsuk föl a »törvénytelen« gyermekeket.” Tovább...
„Az oroszországi Volcsanszkból indult el a Népszava címére egy levelezőlap 1917. szeptember 30-iki dátummal. A lapon boldog karácsonyi ünnepeket kívánnak hozzátartozóiknak Adámcsik Endre (Felsőbánya), Skolnik Lipót (Dobsina), Kopasz József (Szeged) és Sóki Sándor (Kecskemét). Nem gondolták volna a levélírók, hogy a lap csakugyan megérkezik éppen a karácsonyi ünnepek előtt, 1918-ban” Tovább...
Lapzárta után érkezett a hír a Népszava szerkesztőségébe, így december 29-én szinte csak „kutyafuttában” tudták közölni azt a kormányrendeletet, miszerint a Károlyi Mihály vezette kabinet egy éjjeli minisztertanácson elhatározta, hogy a teljes szesztilalmat visszaállítja szilveszter estéjén, a kávéházak és vendéglők záróráját pedig este 10 órában szabja meg. Tovább...
Az őszirózsás forradalomról, Károlyi Mihály miniszterelnök uralmáról kevesen tudják, hogy kormányzása idején legalább ezer embert öltek meg 1918 novemberében. A hazatérő hadifoglyok, szökött vagy szabadságolt katonák, illetve a felkelő nép (a korabeli sajtó szerint: csőcselék) óriási pusztítást végzett vidéken, mire a kormány támogatásával nemzetőrség alakult a rendcsinálásra. Tovább...
Persze a német, francia, orosz vagy magyar szociáldemokraták nem tudhatták, hogy 1916-tal még csak a háború derekához értek, de azt igen, hogy a „pompás hangulat”, a Párizsig/Berlinig masírozunk 1914. augusztusi lelkesedése már elpárolgott, az a „pompás” légkör, amikor Tovább...
„Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.” – írta Jane Austen a 19. század elején. Egy ilyen megállapítás után nem meglepő, hogy a férfiak vonzereje egyenes arányban nő(tt) a rendelkezésükre álló pénzösszeggel. Tovább...
A színészek, rendezők, színpadi szerzők réme (és reménye) a kritika. A másnapi lapok dicsérete vagy bírálata dönti el darabok és színészek sorsát, ezért sokszor úgy tűnhet: a kritikus élet-halál ura. Ráadásul a rossz kritikától akkor is nehéz szabadulni, ha az igazságtalan vagy alaptalan. Tovább...
Az 1981-ben megszületett, mitikus magasságokba emelkedő sportfilm, a Tűzszekerek frontot is megjárt cambridge-i, „tüzes, gyors szívű” egyetemistái egyéni válságukból és a Brit Birodalom háború utáni kollektív kríziséből menekülnek a futópályára, hogy száz, kétszáz vagy négyszáz méteren igazolják az életük, Tovább...
1916 februárjában a soroksári úti Fegyver- és Gépgyár Rt. munkásainak bérmozgalma munkabeszüntetéshez, a törvény által tiltott sztrájkhoz vezetett. A gyárat felügyelő katonai parancsnokság a szokásos módon reagált: a karhatalom próbált rendet tenni és tíz „renitens” munkást eltávolítottak a gyárból. Tovább...
Kanada fővárosa, Ottawa még nem is létezett, amikor Buda és Pest lakossága már százezer felett járt. A települést csak 1826-ban alapították, amikor az Ottawa folyót az Ontario-tóval összekötő 200 kilométeres Rideau-csatorna munkálatai megkezdődtek. Tovább...
II. Vilmost sötét, soviniszta, reakciós uralkodóként őrizte meg a kulturális emlékezet, de nem ritkán ábrázolják a német császárt pokoli erőkkel bíró gonoszként is, akinek szúrós tekintetétől kristálypoharak törtek szét, és csillárok szakadtak le, ha belépett egy táncterembe. De vajon milyen kép élt róla egykorúan, az 1918 előtti magyar sajtóban? Tovább...
