Az első világháború idején Magyarországon a fiatalkorúak bíróságánál beosztott „állami patronesszek” (pártfogók) tevékenykedtek. A gyermek- és nővédelemhez is kötődő feladataikat a Magyarország című lap 1918. március elsején így jellemezte: „a társadalom számára még megmenthető emberanyagot szükség esetén megvédelmezzék azokkal a veszedelmekkel szemben, melyek a büntetések elszenvedésének következményei”. Úgy tűnik, a „megmenthető emberanyag” közé számított egy fiatal lány, akit Majdán (más források szerint: Majdan) Klaudia „patronessz” karolt fel, s aki így a lap reményei szerint az okirat-hamisításért kapott tíz havi elzárás letöltése előtt – kegyelmi kérvény révén – szabadulhatott. A kegyelmi kérvényt azután fogalmazta meg a Gyermekvédő Liga elnöke, hogy a patronessz jelentést tett az ügyről. Majdán ugyanis megtudta: a fiatal nő terhes, az őt „megejtő” férfi pedig a frontról írt, hogy ha visszatér, feleségül fogja venni a lányt. Így a pártfogó előbb elintézte, hogy a lány egy börtönkórházba kerüljön (valószínűleg itt szülte meg a fiatal nő törvénytelennek számító gyermekét), majd pedig azt is, hogy a Gyermekvédő Liga felvegye a kapcsolatot az apával, aki tartalékos főhadnagyként küzdött a fronton.
Majdán Klaudia nem volt tapasztalatlan az ilyen ügyek intézésében. Már a századelőn igyekeztek a hatóságok a büntetőeljárás szabályozásakor megkülönböztetett figyelemmel kísérni a fiatalkorú bűnözők sorsát, s már ekkor szerepet kapott pártfogóként Majdán. Egy 1907-es rendőrfőkapitányi rendelet szerint „a bűnügyi osztályban és a kerületi kapitányságokon szabályozza a bűnbeesett fiatalkorúakkal való elbánást. Így elrendeli, hogy a fiatalkorúak ügyeit soron kívül kell elintézni, az aktákon feltűnően jelezni, hogy fiatalkorúról van szó; a fiatalkorút nem szabad felnőttekkel együtt tartani, kísérésükre polgári ruhás egyént kell alkalmazni”. Ez a főkapitányi rendelet intézkedett az úgynevezett „pártfogó tisztviselői intézmény” bevezetéséről is. 1907-től a bűnügyi osztályon „egy férfi és egy női pártfogó tisztviselő” dolgozott. Ők „a bűnügyi osztály fiatalkorúak referensével érintkezésbe lépnek s megkezdik ott működésüket. Ez a két első pártfogó tisztviselő: Kádár László Levente és Majdan Klaudia”.
A patronálás és a patronesszek ebben a korban nemcsak az állami szervekhez kötődtek. A magyar nőmozgalom katolikus ágának megteremtője, gróf Pálffy Sándorné több egyesületet is alakított az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején. Ezek között volt az 1908-as Katolikus Patronage, amelynek Horváth Ágnes tanulmánya szerint „deklarált célja a züllés veszélyének kitett lányok megmentése volt”.

Felhasznált irodalom:
Kovács Lydia: Megmentett nőkről = Magyarország, 1918. március 1.
Béry László (szerk.): A magyar filantrópia könyve. Budapest, 1929.
Horváth Ágnes: Nők és a politika a század első éveiben. In: Hatalom és társadalom a XX. századi magyar történelemben. (Szerk.: Valuch Tibor.) Budapest, 1995. 370-387.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Magyarország, 1918. március 1.
Megmentett nőkről

Az országos gyermekvédelem érdekében a fiatalkorúak bíróságához beosztott állami patronesszek valóban dicséretre méltó munkát teljesítenek a háború alatt. Nagy fontosságú feladatuk megértésben egyaránt szívükön viselik a gyermek- és nővédelem ügyét. Hivatásuk legtöbbször arra is kiterjed, hogy a társadalom számára még megmenthető emberanyagot szükség esetén megvédelmezzék azokkal a veszedelmekkel szemben, melyek a büntetések elszenvedésének következményei. Egy- egy ilyen állami védőnő élményeiben akárhány regény és tragédia zajlik le s ezek a tragédiák néha élesen bevilágítanak a nyomorúságok zord mélységeibe. Ezekből a szomorú élményekből mondjuk el a következőket:

Fogházból — esküvőre

A múlt esztendő elején történt, hogy előkelő családból származó úrileányt okirathamisításért vont felelősségre a büntetőbíróság. A bűn beigazolódott s az úrileányt tíz hónapi fogházbüntetésre ítélték. De a szerencsétlen teremtés már vizsgálati fogságának ideje alatt annyira elgyengült a fogházi sovány élelmezéstől, hogy egyik kihallgatása után cellájába visszamenet, ájultan esett össze az őt kísérő börtönőr előtt. Ugyanakkor még egy vizsgálati foglyot vezettek a folyosón, egy akkortájt nagy szenzációt keltett háborús bűnügynek a főszereplőjét, ismert nevű férfiút, aki az eset után saját költségére külön élelmezést rendelt szegény fogolytársnője számára.
Időközben — az ítélet után – Majdán Klaudia állami patronessz is érdeklődött a fogházig züllött úrileány sorsa iránt, aki bár most már külön kosztot kapott, napról-napra betegebb lett. Neki bevallotta a fogoly leány, hogy anyai örömöknek néz elébe, mire a védőnő azonnal felkereste Csernánszky királyi ügyészt, akitől a szerencsétlen bűnös kiadását kérte betegsége lefolyásának időtartamára. A patronessz a „bizonytalan időre” szabadságolt foglyot egyik budapesti kórházban helyezte el, hol a megtévedt teremtést a védőnőn kívül sűrűn meglátogatta még egy másik hölgy: annak a fogolynak a hitvese, aki a beteg leány számára külön élelmezést rendelt a fogházban. Ugyanez az asszony vállalta el a keresztanyaságot is, míg a megszületett gyermeket az Országos Gyermekvédő Liga fogadta gondviselésébe. A bűnös leány még mindig szabadon, a kórházban várakozik sorsa fordulására. Ugyanis Majdán Klaudia jelentésére a Gyermekvédő Liga levélben megkereste a harctéren szolgálattevő törvénytelen apát — aki egyébként tartalékos főhadnagy —, és arra kérte őt, hogy támogassa gyermekét. A főhadnagy minden vonakodás nélkül vállalta gyermeke ellátásának költségét s a fiatal anya szerencsétlen sorsától meghatottan írja levelében:
— Ha majd visszatérek, jóváteszek mindent, csak vigyázzanak mindkettőjükre… Feleségül veszem őt…
Széchenyi László gróf, a liga kormányzó elnöke az apa ígérete után azonnal kegyelmi kérvényt adott be a királyhoz. Arra kéri, hogy engedje el a jobb sorsra érdemes, megtévedt leánynak további büntetését. Ismerve a fiatal király érző szívét, a kegyelmi kérvény sikere valószínű. És ha valóra válik — örömünnep, lakodalom lesz utána…

A meggyanúsított ápolónő

Az állami patronesszek embermentő munkájából íme még egy, lélektanilag nemi kisebb érdekességű eset, melynek az előzménye a következő:
Egy magas rangú katonatiszt feleségül vett egy előkelő úrileányt, akinek a szépségén és fiatalságán kívül kétszázezer korona hozománya volt. A férj elkártyázta a szép hozományt, az asszony pedig megszegte a hitvesi hűséget. A férj elűzte feleségét, akiről sem a gazdag szülők, sem a rokonok nem akartak többé tudni, mire a szerencsétlen asszony, hogy fenntarthassa magát, ápolónői tisztséget vállalt el egy fővárosi hadi kórházban. Vesztére. Rövid ott léte alatt eltűnt az egyik beteg tiszt arany cigarettatárcája s mivel ő volt az ápolónője, a gyanú reá terelődött. Olyan bizonyítékok is merültek fel ellene, hogy kétségtelennek látszott a bűnössége. Lopás miatt letartóztatták, de a vizsgálat folyama alatt kiderült az ártatlansága, mert megkerült az igazi tettes egy osztrák ápolónő személyében. A gyanú alapján a rendőrség fogdájába internált úrinő visszanyerte szabadágát anélkül, hogy a reputációján ejtett súlyos sérelemért elégtételt szolgáltattak volna neki s miután letartóztatásából kifolyólag megbélyegzetté vált a neve — semmiféle foglalkozást sem kapóit. Nyomorgóit, éhséggel küzdött s a halálos ínség kihajtotta az egyébként gyenge fizikumú nőt a pesti utcára.
Így közben ismét a rendőrség kezeibe került, amely azután munkakerülés és csavargás ómén kitiltotta az egykori úrnőt a főváros területéről. Majdán Klaudia állami patronessz tudomást szerzett a dologról és közbenjárt érdekében a rendőrségnél. A dolog nehezen ment, mert a rendőrbíróság kitiltása már jogerőssé vált s foglalkozása nem lévén, jogcím sem volt a kitiltó rendelet feloldására. A patronessz azonban nem jött zavarba. Hamarosan szerzett védencének egy ápolónői, állást, mire a rendőrség akadékoskodás nélkül kiadta az ártatlan meggyanúsítás következtében lezüllött úri toloncot.
Nem védelmezzük a bűnt. Mindenesetre erkölcsi defektus kell ahhoz, hogy úrinők általában ennyire süllyedjenek. De a mentés gyönyörű munkájának eredménye mellettünk szól, ha azt valljuk: sok elveszett embert vissza lehet szerezni a társadalom számára.

Kovács Lydia