A Cattaróban 1918. február elején kitört matrózlázadás után IV. Károly átszervezte a haditengerészet vezetését. Számos rangidős tisztet megelőzve február 27-én Horthy Miklós lett a közös haditengerészet flottaparancsnoka, de ezt csak márciusban közölte a sajtó. Soron kívüli kinevezése némi feszültséget kelthetett a haditengerészetnél, ezért az uralkodó magyarázatot fűzött intézkedéséhez „hajóhadparancsában”.
A Pesti Napló a szigorú hírzárlat miatt nem említhette a cattarói zendülést, mint az átszervezés fő okát, de utalt rá: „Értesülésünk szerint különben a flottaparancs ügye összefüggésben áll a flottánál legutóbb történt eseményekkel és úgy a magyar képviselőházban, mint a delegációban szóvá fogják tenni, hogy felderítsék igazi motívumait.” Ám a nyilvános vita elmaradt ekkor, a Monarchia legfelsőbb vezetésének sikerült megakadályoznia, hogy a sajtóból vagy a törvényhozásból kiderüljön, mi is vezetett a rendkívüli intézkedésekhez.
Az újságok által is közölt dokumentumból, Károly hajóhadparancsából homályosan ugyan, de kiderült az is, hogy Horthy valójában nem első számú főparancsnok lett, hanem egy bonyolult szervezeti konstrukcióban a vezetés részterületeiért volt felelős. A korabeli újságok csak találgatták ekkoriban az alá-, fölé vagy éppen mellérendeltségi viszonyokat a haditengerészetnél. Turbucz Dávid Horthyról szóló életrajzában hangsúlyozza: elválasztották egymástól a flottaparancsnoki és a haditengerészeti parancsnoki beosztást. Ezeket a posztokat korábban Anton Haus, majd Maximilian Njegovan is egyszerre töltötte be. „Flottaparancsnokként Horthy felelt a flotta kiképzéséért, hadműveleti tervezéséért, de megkötötte a kezét, hogy nagyobb műveleteket csak a kizárólag az uralkodó előzetes engedélyével indíthatott. A közös Hadügyminisztérium Tengerészeti Főosztályának, a központi irányítást és igazgatást végző hatóságnak az élére Holub Ferenc ellentengernagyot nevezték ki. A flottaparancsnok Holub egyetértésével dönthetett csak fontos személyi kérdésekben. Horthy Miklós, Holub Ferenc és az uralkodó között Franz Ritter von Keil altengernagy közvetített, de a flotta parancsnoka közvetlenül is érintkezhetett IV. Károllyal.” Mindezt Turbucz egyfajta kompromisszumnak nevezi. A változásokat az uralkodó igyekezett megmagyarázni, s erre nemcsak az újságokban közölt hajóhadparancsban, hanem egy külön hadparancsban is kitért. IV. Károlyt Turbucz így idézi: „Nagybányai Horthy Miklós ellentengernagyot különös bizalmam helyezte a flottaparancsnok tisztségébe. Ezáltal rangidősebb, kiemelkedő érdemekkel rendelkező tengernagyok és sorhajókapitányok kerültek egy náluk rangban fiatalabb admirális alárendeltségébe. Ezek az urak ne lássanak intézkedésemben bizalmatlanságot személyükkel szemben”.
Felhasznált irodalom:
Dr. Szabó István: Horthy Miklós a haditengerészet parancsnoka = Pesti Napló, 1918. március 3.
Egy feltűnő flottaparancs = Pesti Napló, 1918. március 3.
Turbucz Dávid: Horthy Miklós. Budapest, 2011.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Pesti Napló, 1918. március 3.
Egy feltűnő flottaparancs
A király közvetlenül maga alá rendeli a hajóhad parancsnokságát
Badenben kelt, február huszonhetediki kelettel adták ki — természetesen felelős kormánytényezők ellenjegyzése nélkül, hiszen katonai természetű kéziratról, hajóhadparancsról van szó — azt a legfelsőbb királyi kéziratot, amelyet hivatalosan ma leltek közzé. Egy hajóhadparancs. De tegyük mindjárt hozzá, egy olyan hajóhadparancs, amelyről még sok szó fog esni úgy a magyar, mint az osztrák politikában, mert azoknak a körében, akik a kérdéshez értenek, s akik az ügy lényegét meg tudják ítélni, ez a flottaparancsnoklásban beállott változás máris élénk feltűnést kellett.
Nem arról van szó, hogy Őfelsége, aki fejedelmi jogainál fogva főparancsnoka az egész hadseregnek, tehát a szárazföldi és tengeri véderőnek egyformán maga alá rendelte a flotta főparancsnokságát, mert hiszen ez eddig is így volt. A hajók eddig is Őfelsége Hajói büszke nevet viselték s a Felség épp úgy rendelkezett a szárazföldi hadseregével, mint védőerejével a tengeren, a tenger alatt s a tenger fölölt. Ezúttal arról van szó, hogy Őfelsége mellé be fognak osztani egy admirálist, mint a hajóhadparancs mondja, egy zászlóstisztet, szóval a tengerészetnél tábornoki rangban lévő tisztet, aki körülbelül a flottaparancsnok és a közös hadügyminisztérium tengerészeti osztályának főnöke fölött vagy között, de minden valószínűség szerint fölött fog állani.
Azokban a súlyos időkben, amelyek a háború alatt, főként pedig a háború után azokra várnak, akik a haditengerészet ügyeit ellenőrizni vannak hivatottak, ez az intézkedés súlyos korlátokat támaszt. Eddig a helyzet teljesen parlamentáris volt, mert a delegáció tengerészeti albizottsága előtt felelősséggel jelent meg a hadügyminisztérium tengerészeti osztályának a főnöke és számot adott minden intézkedéséért. A hajóhadparancs után a helyzet lényegesen meg fog változni. mert nem valószínű, hogy az Őfelsége mellé beosztott zászlóstiszt parlamentáris úton felelősségre lesz vonható. Értesülésünk szerint különben a flottaparancs ügye összefüggésben áll a flottánál legutóbb történt eseményekkel és úgy a magyar képviselőházban, mint a delegációban szóvá fogják tenni, hogy felderítsék igazi motívumait.
A Magyar Távirati Iroda jelenti: Ő császári és apostoli királyi Felsége legkegyelmesebben a következő legfelsőbb hajóhadparancsot méltóztatott kibocsátani:
Hajóhadparancs
A rendelkezésemre bocsátott zászlóstisztnek, akinek egy sorhajóhadnagyot fognak beosztani személyes segédtisztül, a hajóhadat és a haditengerészetet illető összes parancsaimat át kell vennie és gondoskodni kell végrehajtásukról. Esetenként kiadandó parancsaimra meg kell vizsgálnia a hajóhad és a tengerészet minden részét, végül pedig a hadügyminisztérium tengerészeti osztályának főnökével és a hajóhad parancsnokával egyetértően javaslatokat kell tennie a haditengerészet fontosabb személyi ügyeiben.
A hadügyminisztérium tengerészeti osztályának főnöke az érvényben lévő szabályok értelmében végzi tisztségét és vagy a rendelkezésemre bocsátott zászlóstiszt közvetítésével, vagy pedig vele egyetértően közvetetlenül teszi meg javaslatait. Katonailag alá vannak rendelve a haditengerészet összes hivatalai és parancsnokságai, amelyek a hajóhadparancsnoknak nincsenek közvetetlenül alárendelve.
A hajóhad parancsnoka közvetetlenül nekem van alárendelve. Az ő feladata a hajóhad hadműveleteinek vezetése és legfőbb figyelmét ennek a kiképzésére s a harcképesség fejlesztésére és fenntartására kell fordítania. A hajóhad nagyobb hadműveleteihez hozzájárulásomat kell kérnie. Olyan személyi kérdésekben, melyek nincsenek az én elhatározásomnak fenntartva, a hajóhad parancsnoka a hadügyminisztérium tengerészeti osztályával egyetértően intézkedik.
Baden, 1918. február 27.
Károly s. k.
1918. március 3. Pesti Napló
Horthy Miklós a haditengerészet parancsnoka
Messzemenő, radikális és meglepő változásokat hoz haditengerészetünk vezetésében és egész szervezetében Károly királynak az a hajóhadparancsa, amely a hivatalos lap mai számában jelent meg.
[Itt a cenzúra törölt néhány sort.]
A flotta feletti parancsnoklási jog tulajdonképpen már régebben megoszlott, amikor a tengerészetnél is kettéválasztották az adminisztrácionális ügyeket a hajóhad operatív vezetésétől, de most már háromfelé szakad ez a jog: mert a flotta parancsnoka és a hadügyminisztérium tengerészeti osztályának főnöke mellé, de nem fölé, mint tévesen értelmezik, a király zászlóstisztje kerül, aki személyi kérdésekben az előbbi két tényezővel egyetértésben tesz előterjesztést, különben pedig azoknak a parancsoknak végrehajtásáról gondoskodik, amelyeket személyesen kap az uralkodótól. A tengerészet feletti főparancsnokságot maga a király vette át. Magyar nemzeti szempontból, de ezen túl is az érdemek helyes értékelésének szempontjából legérdekesebb az egész változásban, hogy a Novara nagyszerű parancsnoka, a fiatal magyar tengerész, Horthy Miklós került a flotta élére mint operatív, vagyis mint tényleges parancsnok, ugyanaz a Horthy, akinek a neve úgyszólván minden nagyobb tengerészeti sikerünktől elválaszthatatlan. Lovag Keil Ferenc altengernagy, aki a király mellé került zászlóstisztnek, szintén (érdemes régi tengerész, aki legutóbb Pólában volt a tengerészeti védelem parancsnoka); Holub Ferenc ellentengernagy pedig egyik legnagyobb csatahajónk, a Thegethoff parancsnoki hídjáról került most az adminisztrácionális ügyek élére. Nagy meglepetést nem is ennek a két, már régebben is zászlóstiszti rangban levő tengerésznek kinevezése keltett, hanem Horthy Miklósnak a flotta élére való állítása, aki minden szokás és hagyomány ellenére a tengerészet törzstiszti karából került ebbe a legfontosabb pozícióba.
Dr. Szabó István
