Az elhúzódó világháború az energia-, takarmány- és élelmiszeripar állami irányítóit és új piacot, profitot remélő magánvállalkozóit is arra sarkallta, hogy alternatív megoldásokat, eljárásokat kutassanak, kísérletezzenek ki a hiány kiküszöbölésére. Az, hogy a kukoricaszemben található csírából olaj sajtolható ki, a magyar malomipar szereplőinek nem volt újdonság a világháború idején. Az Egyesült Államokban már a 19. század legutolsó éveiben megkezdődött a kukoricaolaj ipari előállítása, méghozzá Indiana államban, ahol Theodore Hudnut és fia, Benjamin Hudnut szabadalmaztatták elsőként az olajgyártás technológiáját. Mazoil nevű – magas forráspontja miatt sütéshez ajánlott – terméküket 1899-ben dobták piacra.
Erről a termékről Az Est által felkarolt „nehéz ember”, Melega János orosházi molnár és malomtulajdonos is bizonyosan tudott, aki maga is több cikket közölt a hazai malomipari szaklapban a kukoricából nyerhető olajról. A feltaláló azonban állította, hogy az ő eljárása különbözik az amerikai módszerektől, sőt hatékonyabb azoknál. Az az állítása azonban, miszerint az amerikai kukoricaolaj csak ipari célra használható fel, nem felelt meg a valóságnak.
Az Est cikkei úgy pozicionálták Melegát – nagyrészt elfogadva annak saját elbeszélését –, mint a háborúban zsíros – jobban mondva olajos – profitot húzó nagyvállalatok által elnyomott törekvő embert, akit elsősorban a nemzeti érdek vezérel. A „derék magyar molnár” ellentéte tehát nyilvánvalóan az „idegen” nagytőke lett. „Én egyszerű molnár vagyok, aki a köz iránt való lelkesedésből azonnal és ingyen ajánlottam fel a kormánynak találmányomat… És most azok a vállalatok, amelyek az én eszmémet kihasználják és ezen nagy pénzt fognak keresni, előttem titkolóznak…” – panaszolhatta el a lap hasábjain.
Tény azonban: 1916-ban más fontos terményekhez és termékekhez hasonlóan az olaj felvásárlása és elosztása is központi ellenőrzés alatt állt. A területért a Magyar Olaj- és Zsiradékközpont felelt. E hatósági szerv beszállítói pedig nyilván nem örültek volna semmiféle konkurenciának, amely azzal fenyegetett volna, hogy felborítja a kialakult beszállítói viszonyokat, illetve rontja a profitszerzési lehetőséget. Mindenesetre 1916-ban már épült a nagybecskereki olajgyár, amelyet a kukoricaszemek csírátlanítására és az olajtartalom kipréselésére is alkalmassá tettek.

Felhasznált irodalom:
Az állam olajat sajtoltat a kukoricából = Az Est, 1916. július 12.
Látogatás Melega Jánosnál, a magyar tengeriolaj-gyártás feltalálójánál = Az Est, 1916. július 27.
Melega János kellemetlen az Olajközpontnak = Az Est, 1916. július 30.

Készítette: Takács Róbert