1918 januárjában királyi elhatározásból két vagon hántolatlan rizst kapott a főváros – nem, nem az osztrák birodalomfél tartalékait juttatták el a budapesti lakossághoz, a rizs az Olaszországban szerzett hadizsákmány része volt.
A rizst a századelő konyhájában leginkább levesbetétként használták (akár a húslevesben is), illetve a gyerekek reggeli menüjének volt része, rizskása formájában. Bár ma a töltött káposztába a háziasszonyok többsége rizst tesz, száz évvel ezelőtt ezt a versenyt még az árpagyöngy nyerte, a rizs ekkor még kevésbé volt népszerű. A háborús éveknek köszönhetően azonban megnőtt az ázsiója: 1915 decemberétől a fővárosban a babbal együtt már csak jegyre adták, havonta egy személy negyed kiló rizst igényelhetett, a hatóságilag megállapított 55 filléres áron.
A növény a háború előtt hántolatlanul, Indiából és Olaszországból került Magyarországra, ahol több rizshántoló malom is létezett – a feldolgozás után a termény három évig is elállt. Budapesten három malomban végeztek rizshántolást, így a főváros egészen jól állt „rizsügyileg”: Az Est 1915-ös cikkében 14 ezer métermázsára becsülte a város tartalékát.
1916-tól a rizs ára meredeken emelkedett: mivel a kenyérhez felhasználható gabona soha nem bizonyult elegendőnek, 1916-1917 fordulóján a kenyérliszt 20%-át már a rizsliszt tette ki. A rizskészletek rohamosan fogyni kezdtek, 1917 augusztus-szeptemberétől már jegyre sem tudtak rizst adni – legalábbis az egyszeri ember szerint. A fővárosi tanács szerint viszont volt rizs elegendő – csak azt nem árulták el, hol kell sorban állni érte.

Felhasznált irodalom:
A községi rizs és bab forgalomba hozataláról = Fővárosi Közlöny, 1915. 65. szám
Hogy dolgoznak a rizzsel? = Az Est, 1915. október 7.
A király rizsadománya a budapesti szegényeknek = Pesti Hírlap, 1918. január 2.
A rizsem története = Budapesti Hírlap, 1918. május 24.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1918. január 2.
A király rizsadománya a budapesti szegényeknek

Landwehr tábornok, a közös élelmezési hivatal elnöke a király megbízásából az Olaszországban ejtett zsákmányból két vagon rizst bocsátott a főváros rendelkezésére a szegények közt való kiosztás céljából. A polgármester a főváros nevében meleg hangú levélben fejezte ki köszönetét az adományért, és egyidejűleg értesítette Landwehr tábornokot, hogy a főváros a rizst a napközi otthonok, a szegényházak és egyéb menhelyek közt szándékozik kiosztani. A rizst, mely hámozatlan állapotban érkezett ide, az élelmezési osztály vette át, most lehántoltatja, és mikor ez a munka befejeződik, a rizs azonnal kiosztásra kerül.