Pesti Napló

Elő a pénzt!

A háború finanszírozásának egyre növekvő szükségletei régen halogatott adóreformok megvalósulását is segítették. A hadinyereség adójának bevezetése pedig arra is alkalmasnak tűnt, hogy kicsit megnyugtassa a „hadimilliomosok” gyarapodásán egyre inkább felháborodó közvéleményt. Amíg a puding próbája az evés, addig az adóé a beszedés, és a pénzügyminisztériumban vélhetően hamar rájöttek, hogy a papíron szépen hangzó új adónem beszedése – különösen olyan eredménnyel, ami megnyugtatná a kedélyeket – nem is lesz egyszerű. Az 1917-es évet tehát a minisztérium azzal kezdte, hogy kiadott egy rendeletet, ami az adóalap megállapítását szabályozta. Ebben minden olyasmi szerepelt, ami az adózó vállalkozások réme. A rendelet szerint a cégeknek például be kellett vallaniuk a titkos (!) tartalékaikat, illetve az adóhatóság saját maga állapíthatta meg a feltüntetett vagyontárgyak tényleges értékét, nem kellett figyelembe vennie a könyv szerinti értéket. A rendelet – már amennyiben végrehajtják – tehát nem csak arra volt alkalmas, hogy a közvéleményt némileg megnyugtassa, hanem arra is, hogy az állam minden korábbinál részletesebben belelásson a cégek vagyoni helyzetébe.

Felhasznált irodalom:
A titkos tartalékok és a hadiadó = Pesti Napló, 1917. január 5.

Készítette: Egry Gábor

A titkos tartalékok és a hadiadó.
Pesti Napló, 1917. január 5.