Szoktuk mondani arra, aki különösen szerencsés. De vajon volt-e malaca az újévi malackának, mikor ropogósra sütve, citrommal a szájában az újévi asztalra került? Aligha.
Arra pedig ki gondolna, hogy az újévi malacsütésnek több mint 100 évre visszanyúló hagyományai vannak? Míg a ropogós pecsenye fogyasztása szilveszterkor kifejezetten tiltott, újév napján melegen ajánlott, hisz a malac előre túrja a földet – vagyis kitúrja a szerencsénket az új esztendőre. Nem beszélve arról, hogy kunkori farkát megmarkolva is garantálhatjuk a szerencsénket a következő évre.
Erre a szerencsére különösen nagy szükség lett volna a negyedik, 1917-es háborús évben – csakhogy nem volt elegendő számú alany, aki kielégíthette volna a megnövekedett keresletet. A háborús viszonyok ugyanis arra késztették a kormányzatot, hogy rendeletileg tiltsa be a 60 kiló alatti sertések leölését. Így nem maradt más szerencsehozó, mint a kéményseprő – és őt meg se kellett perzselni ezért.
Felhasznált irodalom:
Újévi malacok = Pesti Hírlap, 1917. január 2.
Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1917. január 2.