Budapesti Hírlap

Szobrot kaphat Sisi, a magyarok boldogtalan királynéja

Címkék
emlékezet, Sisi

Ferenc József császár 1854-ben kötött házasságot a legendásan szép bajor Wittelsbach Erzsébettel, vagyis a minden nagymama és a magyarok által különösen kedvelt Sisivel. Bemutatást nem igényel a királyné, hiszen mindenki látta már a minden karácsonykor levetített életrajzi filmet, az 1955-ös Sissit az elbűvölő és tragikus sorsú Romy Schneiderrel a főszerepben. De érdemes kitérni Sisi magyarországi kultuszára, amelyet Gerő András jól összefoglal a 19-20. századi magyarországi kultuszokról és szimbolikus politikáról szóló, Képzelt történelem című kötetében. Sisit csak úgy emlegették egykor és ma is, hogy „a magyarok királynéja”, mivel Bécs helyett sokkal szívesebben tartózkodott hazánkban. Sokszor idézik Sisi azon felsóhajtását, miszerint Magyarországon – esetében ez leginkább Gödöllőt jelentette – „igazán szabadnak érezheti magát”. Emiatt a magyar köztudat úgy tartja számon, hogy Sisi roppantul szerette hazánk fiait. Fájdalom, Magyarországot – vagyis leginkább Gödöllőt – nem elsősorban tájaiért és népéért szerette a királyné, hanem mert itt távol lehetett hideg férjétől, Ferenc Józseftől, és különösen az életét megkeserítő anyósától, Zsófia főhercegnőtől. A magánéleti mélypontjára akkor jutott Sisi, amikor fia, Rudolf trónörökös 1889-ben öngyilkos lett. Tulajdonképpen már megváltás volt a királynénak a halál, amikor egy anarchista merénylő 1898-ban leszúrta Genfben – szokás szerint ekkor is utazásai egyikén járt, jó távol a császárvárostól. A meggyilkolt édesanya halálhírét a lánya, Mária Valéria közölte Ferenc Józseffel. Mária Valéria naplója szerint apja felállt az íróasztala mellől, odament Mária Valériához, megölelte és azt mondta: „engem a sors semmitől sem kímél meg”. Majd dolgozott tovább. A magyarországi közvéleményt azonban nagyon megrázta a szeretett királyné elvesztése, és hamar felmerült, hogy emlékmű állításával emlékezzenek meg Erzsébetről. 1900-ben írták ki az első pályázatot az Erzsébet-emlékmű megtervezésére, ám végül csak az ötödik, az 1919-es lett sikeres, amikor Zala György szoborterve elnyerte az emlékmű-bizottság tetszését. Az Erzsébet-szobrot végül csak 1932-ben avatták fel az Erzsébet híd budai hídfőjénél, az Eskü téren. Onnan a Rákosi-rendszerben eltávolították, de ma ismét a budai hídfőnél áll a közterületre visszahelyezett szobor. A Budapesti Hírlap 1917. január 7-i száma a közel három évtizedig elhúzódó szoborállítási folyamat azon szakaszába engedett betekintést, amikor Ferenc József halála kérdésessé tette az emlékmű kivitelezését.

Felhasznált irodalom:
Erzsébet királyné szobra = Budapesti Hírlap, 1917. január 7.
Gerő András: Képzelt történelem. Fejezetek a magyar szimbolikus politika XIX–XX. századi történelméből. Budapest, 2004.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1917. január 7.
Erzsébet királyné szobra

Erzsébet királyné szobrának ügye nemsokára a döntés végső stádiumába jut, amennyiben a végrehajtó bizottság legközelebb fog megállapodni az első díjjal kitüntetett művészek munkájának kiviteli programjára vonatkozóan és ennek alapján azután dönteni fog a végleges kivitel kérdésében. Fölmerült I. Ferenc József halálával kapcsolatban az a kérdés, nem fog-e halasztást szenvedni az Erzsébet királyné-szobor kivitelének és fölállításának dolga, tekintettel a fölállítandó Ferenc József-szoborra. A döntő tényezőknél e tekintetben az a fölfogás uralkodik, hogy az Erzsébet királyné-szobor ügye önállóan oldassék meg annál is inkább, mert erről törvényhozási döntés történt és a szobor kivitelének ügye már haladékot nem szenvedhet. I. Ferenc József királyunk szobrának fölállítása és az erre vonatkozó mozgalom megindítása csak későbbi időben fog bekövetkezni és így hosszabb ideig, talán évekig eltartana, amíg vele kapcsolatban az Erzsébet-szobor a megvalósuláshoz jutna.