Élelmiszert rejteget a székesfehérvári rekviráló bizottság papi tagja, visszaéléseket követ el a rekvirálást szervező Szatmár megyei alispán – kis hírek 1917 januárjából, a hatósági lefoglalások időszakából. Ezek közvetve arra is utalnak, hogy a háborúban a társadalom életét egyre inkább befolyásoló intézkedések végrehajtása nem volt problémamentes. A háború előrehaladtával egyre újabb és újabb intézmények jöttek létre, amelyek mélyen beavatkoztak a magántulajdonon alapuló társadalom és a piac korábbi, békebeli működésébe. A központi szervek, mint az Országos Közélelmezési Hivatal (OKH) intézkedéseinek sikere azonban azon is múlott, hogy a helyi végrehajtásért felelős személyek és testületek hogyan végezték a munkájukat. Ha azt nézzük, hogy 1917 januárjában az OKH által elrendelt rekvirálást másodszor és harmadszor is meg kellett ismételni, akkor jogos kétségeink lehetnek, hogy a helyi társadalmak életét irányító tisztviselők mennyire pontosan hajtották végre a központi utasításokat.
A visszaélésekre azonban a kormányzati rendeletek alkotói is számítottak. Az OKH elnöke ugyanis olyan kivételes, korábban elképzelhetetlen jogokat is kapott, mint például a közigazgatási tisztviselők állásából történő fölfüggesztése, és az is hamar kiderült, hogy ezt az eszközt alkalmazni is fogja. Ennek elsőként a „hanyagul” rekviráló Szatmár megyei alispán esett áldozatul.
A kemény kéz politikáját a Népszava is támogatta, miután az általa képviselt munkások élelmiszerellátását épp a szigorú rekvirálások (is) biztosíthatták. Így a lap sokszor beszámolt a lebukott élelmiszerrejtegetőkről, hol egy rövid hírben, hol pedig egy glosszában. Mint annak a székesfehérvári papnak az esetében, aki – miközben a beszolgáltatást dicsőítette és azt hazafias cselekedetnek tartotta – jómaga mégiscsak eldugott némi ellátmányt a plébánia padlásán.

Felhasznált irodalom:
Szatmár megye alispánját a Közélelmezési Hivatal fölfüggesztette = Népszava, 1917. január 18.
Harmadszor is rekvirálnak = Népszava, 1917. január 18.
Csoda esett a plébánia padlásán = Népszava, 1917. január 24.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1917. január 18.
Szatmár megye alispánját a Közélelmezési Hivatal fölfüggesztette

Szatmárról jelentik: Az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke Ilosvay Aladárt, Szatmár megye alispánját, a közélelmezés és különösen a rekvirálás körül elkövetett mulasztások és visszaélések miatt fölfüggesztette állásától. Ez az első eset, hogy a Közélelmezési Hivatal elnöke azt a jogát, hogy a közigazgatási tisztviselőket saját hatáskörében fölfüggesztheti állásától, alispánnal szemben érvényesítette. A fölfüggesztés előzményei már régebbi időre nyúlnak vissza. A megye élelmezése körül nagyon sok mulasztás történt, amelyeket betetőzött azután a most folyó rekvirálás teljes fejetlensége és rendszertelensége. Az alispán maga nem törődött a rekvirálási rendelet végrehajtásával, az egyes főszolgabírók ezért teljesen rendszertelenül és sok helyen igazságtalanul jártak el. A megyéből a gazdák és állattenyésztők köréből nagyon sok panasz hangzott el emiatt s a Közélelmezési Hivatal miniszteri biztosokat küldött ki Szatmár megyei helyzet megvizsgálására. A miniszteri biztosok megállapították, hogy Ilosvay alispán úgy a megye élelmezési ügyeinek az intézésénél, mint a rekvirálásnál nagyon hanyagul járt el és mulasztásai következtében a megyében tűrhetetlen állapotok támadtak.

Népszava, 1917. január 24.
Csoda esett a plébánia padlásán

Most is történnek csodák. Nem kell azt hinni, hogy a csodákat csináló természetfölöttiség csak a bibliai idők korában adta fejét arra, hogy csodálatos dolgaival bámulatba ejtse az emberiséget. Ha kedve szottyan arra, hogy megint bámuljanak az emberek, bizony csinál ő csodát, elárulván azt, hogy most is megvan, most is olyan jó egészségnek és friss erőnek örvend, mint örvendett az ó- és újtestamentum szereplőinek a korában.
A legújabb csoda Székesfehérvárott esett meg. Amiképpen a régi csodák mindig próféták és más, isten kiválasztotta férfiak társaságában estek meg, azonképpen a székesfehérvári csoda is papi ember környezetében történt meg. Ez világos jele annak, hogy az úristen őfelsége a maga csodáit mindig hozzá közel eső, vele bizalmasabb viszonyban levő embereken át készíti elő a halandók okulására és ez a kiválasztott férfiú nem vala más, mint a város egyik népszerű plébánosa, Bilkei Ferenc főtisztelendő úr.
Amiképpen a régi csodák megtörténése csak kiváló férfi vagy női személyekhez fűződött, azonképpen a székesfehérvári csoda is csak a plébános úr személyén keresztül eshetett meg. ami csalhatatlan jele annak, hogy Bilkei Ferenc plébános úr az isten előtt kedvelt személy és méltó arra, hogy az isteni hatalom rajta keresztül nyilatkozzék meg a közönséges halandók számára.
Ez érthető is. A plébános úr évek óta harcosa az ottani klerikalizmusnak, aki rettentően haragszik az eretnekekre és tűzzel-vassal irtja a szocialistákat. A szószéken, a sajtóban, a népgyűléseken és mindenütt, ahol ilyesmire alkalom adódik, ostorozza a hitetlenséget, amely nem benne látja a földi és mennyei, boldogság osztogatóját, az erkölcstelenséget, amely nem a plébános úr erkölcseit vallja magáénak.
Az úristen figyelmét fölkeltette ez a térítői munka és az úristen így szólt valamelyik csodaprodukáló szentjéhez:
– Fiam, ezzel a Bilkeivel csináljatok valamit, mert az ő térítői munkája megérdemli a mi mennyei akaratunk megnyilatkozását.
– Gondom lesz a plébános úrra – ígérte a szent.
Amit a szentek ígérnek, az beváltódik. No, nézzük, miként váltja be a szent az ígéretet.
Székesfehérváron a rekvirálás járja. Akinek fölösleges élelmiszere van, adja elő, mert hiszen a hazafias kötelesség most ezt diktálja. Maga a plébános úr is ezt prédikálja és mint a rekviráló bizottság tagja abban a kerületben, amelyben plébánoskodik, sorról-sorra járja a házakat, kutat, keres, szimatol.
– Jaj, édes atyámfiai, most nem lehet semmit eldugni, most nem azt a világot érjük, hogy verembe, pincébe ássuk, a padlásra dugdossuk a földi javainkat, hanem elő velük és akinek két darab kenyere van, az egyiket adja annak, akinek egy sincs. Ne gyűjtsetek most magatoknak az élelmiszerből kincseket, amelyeket a rozsda és moly megemészt, hanem elő az eldugott földi javakkal, mert veszedelemben a haza!
A plébános úr apostoli buzgólkodása szép sikerrel járt; a rekviráló bizottság büszke volt a tagjára és bámulták az egyház jeles katonájának a titkos vermek és sötét padlások ellen indított offenzíváját. A papi erény csak papi erény marad és Krisztus szolgája megállja a sarat azon a téren is, ahová a nehéz idők állították, akár mint városi képviselő, akár mint a rekviráló bizottság tagja.
És amíg a plébános úr buzgólkodott, amíg hazafiúi és polgári kötelességét teljesítvén, megráncigálta az élelmiszerrejtegetők fülét, a csodatevő szent az úristen egyenes kívánságára leszállt a földre, megkereste a székesfehérvári felsővárosi plébániát és így gondolkozott:
– Mit is csináljak én ezzel a Bilkei fiammal? A vizét borrá változtassam! Nem teszem, mert azért borfogyasztási adót rónának a nyakába. Mást csinálok vele. Megtöltöm a kamráját egy kis élelmiszerrel. Jaj, ez se jól van. Most itt a rekvirálás járja. Inkább úgy teszek, hogy a padlásán a kémény mellé rejtem az égi ajándékokat. Itt az ördög sem keresi.
Úgy is lett: a plébánia kéménye mellé finom élelmiszerkészletek teremtődtek a csodatevő szent akaratából. Mit tudhatott erről a plébános úr? Semmit. Ö csak járt tovább és rekvirálta a másokét.
Történetesen a rekviráló bizottság a plébánia padlására is fölnézett. Majd kővé meredtek a csodától, amit a kémény mellett láttak: rejtegetett, be nem vallott készletek húzódtak meg ott egy kukk nélkül.
– Csoda történt! Csoda történt! – rebegte a plébános úr.
Nagyon sajnálatos, hogy a székesfehérvári rendőrség nem hitt a csodában és Bilkei főtisztelendő urat, mint a rekviráló bizottság buzgó tagját, élelmiszereltitkolás miatt 200 korona pénzbírságra vagy 10 napi elzárásra ítélte.
No, ez már nem járja. Miért ne történhetnének ma csodák? Hiszi azt a rendőrség, hogy a plébános úr tudott arról, ami a kemény mellett volt? Nem tudott, dehogy tudott. Csoda történt itten s kérjük alássan ez alapon a plébános úr fölmentését annyival is inkább, mert a csodatevő szent megfeledkezett arról, hogy a plébános úr maga is tagja a rekviráló bizottságnak, de megfeledkezett különösen arról, hogy a büntetéspénzt is a kémény mellé dugja.