„A sofőr tülköl, az autó megindul s elszáguld a Kossuth Lajos utca felé. A tüntető tömeg ekkor már oszladóban volt, sötét is volt. Tisza mélyen behúzta magát az autó egyik sarkába, úgy, hogy ki sem látszott belőle és így sikerült megszöknie…”
„Tisza István gróf sógoraival, Sándor Jánossal és Zeyk Károllyal nyitott automobilon távozott el a tüntetők tömegén keresztül a munkapárt épületéből.  A tüntetők nem ismerték fel a miniszterelnököt.”
A két fenti leírás ugyan ellentétes nézőpontból, de egyazon eseményről szól. 1917. május 23-án lemondott Tisza István, majd másnap délután–este az addigi kormánypárt, a Nemzeti Munkapárt értekezlet tartott, amelyen a volt miniszterelnök indokolta lemondását, továbbá döntés született a radikális választójogi reformmal szemben álló ellenzéki szerepről. A párt klubhelyisége előtt a munkából jövő munkások csoportjai be nem jelentett tiltakozó tüntetést tartottak, így amikor Tisza István távozott az értekezletről, autójával a tömeg előtt–mellett kellett elhaladnia – ezeket a pillanatokat örökítette meg a szociáldemokrata Népszava, illetve a Tisza-párti Budapesti Hírlap.
A két újság tudósítása természetesen más szempontból is eltért. A „Megszólalt az utca” című Népszava-cikk szerint a tüntetésen „a sokszor becsapott és kijátszott nép keserűsége nyilatkozott meg”, ami „a háborús aléltságból való ébredés első jele”, „egy új korszak harci riadója volt”. Ezzel szemben a Budapesti Hírlap „zavargókról”, lármázó és sípoló tüntetőkről írt, akiket a név szerint felsorolt tisztek vezetésével a rendőrök tartottak féken, eredményesen.
A Népszava azonban úgy látta – és ezt más lap, például Az Est beszámolója is megerősítette –, hogy a rendőrök fellépése eltért a korábbitól. „A tüntetés békés lefolyása elsősorban annak tulajdonítható, hogy a rendőrség ez alkalommal letett szokásos durvaságáról és provokáló föllépéséről, noha a rendőrtisztviselők némelyike hepciáskodni akart s idegesen ugrándozott. A rendőrlegénység azonban egészen szokatlan nyugodtsággal viselkedett. Ez a nyugodtság még a rendőrtiszteknek is föltűnt, úgy hogy tüntetés közben egyszerre csak megjelent Markovics főkapitány-helyettes és erélyesebb föllépésre buzdította a legénységet. Mindez azonban hatástalan maradt. Le kell szögeznünk, hogy a rendőrség tisztességesen viselkedett és tartózkodott minden sértő föllépéstől.” Nem véletlen, hogy Az Est tudósítója szerint a tüntetők az általános és titkos választójog követelése mellett azt is kiabálták, hogy: „Éljenek a rendőrök, kenyeret a rendőröknek!”. És valóban, május elsejéhez hasonlóan ez a háborús törvényeket megszegő, be nem jelentett, egyértelműen politikai jellegű tüntetés, illetve ez a mérsékelt hatósági fellépés már tényleg új időket jelzett Magyarországon. Ahogy szintén erre utalt az is, hogy Tisza lemondása után négy nappal a Népszavát feloldották az előzetes cenzúra alól.

Felhasznált irodalom:
Megszólalt az utca = Népszava, 1917. május 25.
Tüntetés az utcán = Budapesti Hírlap, 1917. május 25.
A tegnapi tüntetés = Az Est, 1917. május 26.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1917. május 25.
Megszólalt az utca

Tüntetés a fővárosban a munkapárti klub és a Népszava szerkesztősége előtt

Csütörtökön este megszólalt az utca. Rég nem látott kép vonult el szemeink előtt. Rég nem hallott hangokat hallottunk. Olyan különös volt, szinte szokatlan is volt. Az utca megszólalt, az utca életjelt adott magáról. A rég elfojtott és három keserves, vérözönnel teli esztendő minden összegyülemlett keserűsége néhány órán át végighömpölygött a város egyik legforgalmasabb útján. Bizony majdnem úgy volt, hogy alig akartunk hinni a szemeinknek és füleinknek. Mert a háború sok-sok fájdalma elterelte az itthon maradottak figyelmét jóidéig a politikai küzdelmektől. De csütörtökön este megint megelevenedett az utca és messze hangzó szóval hirdette, hogy „a leányzó neon halt meg…”

A munkásság csütörtökön este hosszú idő után újból kivonult az utcára, hogy tüntessen az általános, egyenlő és titkos választójog mellett. [Itt a cenzúra miatt egy mondat hiányzik.] A munkapárt Károly király úti klubhelyisége előtt folyt le a tüntetés. A tüntető munkásság keretet adott a munkapárt értekezletének. Amíg fönt a munkapártiak hallgatták Tisza magyarázkodásait, bukásának körülményeit, addig lent az utcán az összesereglett munkásság hatalmas demonstrációt rendezett a demokratikus választójog mellett. A sokszor becsapott és kijátszott nép keserűsége nyilatkozott meg ebben a tüntetésben. És Tiszának e pillanatban bizonyára éreznie kellett, hogy az a nép, amelynek az általános, egyenlő és titkos választójoghoz való rendületlen ragaszkodása őt is megbuktatta, az a nép, amely most is, amikor a hatalom minden szabad szót elfojt és üldöz, kivonul az utcára és hangot mer adni akaratának, a demokráciáért való harci készségének, az a nép el fogja söpörni azokat is, akik ő utána vállalkoznának a becsületes népjogok elárulására.

Nem, ezt a népet, amelynek itthon maradt része csütörtökön este bátran, harcra készen és az őt megillető jogainak a tudatában kivonult az utcára és fülébe harsogta akaratát a bukott reakciós nagyságnak és gárdájának, azt a népet nem fogják többé semmiféle mesterkedéssel ki játszhatni…
[Itt a cenzúra miatt több sor hiányzik.]
A csütörtök esti tüntetés a régi szép harci napokra emlékeztetett bennünket. Ez a tüntetés a háborús aléltságból való ébredés első jele volt. Egy új korszak harci riadója volt…
Itt adjuk a tüntetésről szóló tudósításunkat:

A munkásság gyülekezése

Csütörtökön este a gyárakból kivonuló munkások útirányt változtattak. Az emberek nem mentek haza, hanem a város felé tódultak. Nem volt sehol nagy tömegben való fölvonulás, a tüntetésre készülők kisebb csoportokban indultak a város felé. A rendőrség, úgy látszik, nem tudott semmit a készülő tüntetésről, mert a munkapártiak klubhelyisége előtt csak a szokásos számban voltak rendőrök. Hét óra körül már észre lehetett venni a munkásság gyülekezését. Csoportok képződtek a Dob és a Wesselényi utca közötti kis térségen, továbbá a Károly király út túlsó oldalán és a Kossuth Lajos utca torkolatánál. A csoportok szemlátomást meggyarapodtak. Egyre többen jöttek, hol erről, hol amarról. A járókelők is figyelmessé lettek, egyik-másik meg-megállt, nézte a gyülekezőkét, kérdezősködtek, mi készül, mi lesz, a sarki rendőr is kíváncsian szemlélgette a csoportosulókat és bizonyára megnyugtatta magát azzal, hogy hiszen háború van, most tilos a tüntetés. Fél 8 óra körül járt az idő, amikor a kis térség, amely a klubhelyiség északi frontja előtt terül el, már feketéllett az emberektől. De még csöndes volt minden. Egyszerre megjelenik a kocsiúton Bockelberg rendőrfölügyelő egy rendőr kíséretében és szemlét tart a sokaság fölött. De azután hamarosan eltűnt. A tüntetésre készülők nem törődtek vele.

Jönnek a rendőrök

A néma tömeg hirtelen hangossá lett. A csendesen beszélgető csoportok egybeolvadtak. Nyugtalankodás vett erőt az embereken és egyszerre csak fölhangzott az első kiáltás:
– Éljen az általános, titkos választójog!
[Itt a cenzúra miatt több sor hiányzik.]
Most már egyetlen pillanat sem múlt el egy-egy erőteljes kiáltás nélkül. A tömeg szorosan összeverődött. A járókelők közül is nagyon sokan megálltak és meglepetten szemlélték a tüntető tömeget. Egyszerre ideges mozgolódás támadt. Az emberek előrenyújtják nyakukat és kiabálnak: Jönnek a rendőrök! A Kossuth Lajos-utca felől Bockelberg rendőrfölügyelő vezetésével egy szakasz rendőr közelít a tüntetők felé. Valamelyik házban rejtőzködtek. A rendőrfölügyelő fölvonultatja a szakaszt a Dohány utca és Károly király út sarkára, azután a tömeg elé áll és harsány hangon szólni kezd: „Fölszólítom önöket a törvény nevében, hogy oszoljanak szét!”
A tömeg válaszol: Éljen az általános, egyenlő és titkos választójog!
[Itt a cenzúra miatt egy kisebb rész hiányzik.]
A rendőr fölügyelő ismét szól: „Fölszólítom önöket először, másodszor, harmadszor!”
A tömeg azonban csöpp kedvet sem mutat a szétoszlásra, hanem mindannyiszor, amikor a rendőrfelügyelő szája mozogni kezd, harsogva zúgja feléje: Éljen az általános választójog!
A rendőrfölügyelő végre előveszi az óráját és számlálja a perceket. A tömeg azonban nem mozdul. Erre Bockelberg zsebre vágja az óráját, ideges türelmetlenséggel a kocsiútra megy és a Kossuth Lajos utca irányában figyelni kezd. Várta a lovasrendőröket. És ezek csakhamar föltűntek a láthatáron.

„Éljenek a rendőrök!”

Jönnek a lovasrendőrök. Fülsiketítő lárma, kiabálás fogadja őket. A rendőrfölügyelő megparancsolja nekik, hogy oszlassák szét a tömeget és szorítsák a mellékutcákba. A rendőrök a tömeg közé ugratnak és hátrafelé szorítják az embereket. De mindez minden durvaság nélkül történik. A tömeg enged a nyomásnak, de meg-megáll és a rendőrök felé kiáltja: – Éljen az általános választójog!
[…]
Tüntetés a Népszava előtt
Tisza szökése után a tüntető tömeg az általános választójog éltetése mellett végigvonult a Rákóczi úton és a Népszava szerkesztősége előtt állapodott meg. A tüntetők serege megtöltötte a Conti utca elejét s ellepte a Népszínház utcának egy részét is. Amikor a munkások elhelyezkedtek a pártház előtt, ezernyi torokból harsogott a kiáltás:
– Éljen a Népszava!
– Éljen a nemzetközi szociáldemokrácia!
– Le Tiszával!
– Jogot a népnek!
A tömeg pártunk egyik szónokát kívánta hallani. Farkas István párttitkár elvtárs megjelent erre a pártház egyik ablakánál és lelkes beszédet intézett az utcán sűrű tömegekben csoportosult tüntetőkhöz.
[…]

Budapesti Hírlap, 1917. május 25.
Tüntetés az utcán

A rendőrség a délutáni órákban tudomást szerzett arról, hogy munkapárt Károly körúti helyisége előtt este nyolc órakor tüntetés készül. Blokelberg főfelügyelőt egy szakasz rendőrrel a helyiség elé küldték azzal az utasítással, hogy a tüntetést akadályozza meg. A tüntetők félnyolc órakor a Klauzál téren gyülekeztek és a Dob utcán keresztül a Károly körútra nyomultak. Körülbelül százhúszan lehettek. A rendőrök sorfalat vonták és szétosztásra szólították föl a tömeget. Közben a rendőrkaszárnyából egy szakasz lovasrendőr sietett a rendőrök segítségére és a Kossuth Lajos utcától a Wesselényi utca torkolatáig kiürítette az úttestet. A rendőrök a Dob utca, a Wesselényi utca, a Dohány utca bejáratát elállták és a kordonon senkit sem engedtek keresztül. A rendőrök sorfala előtt folyton növekedett a tömeg és a tüntetők száma hamarosan 1500–2000 főre emelkedett. A tüntetők a Kossuth Lajos utca és a Váci körút felől minduntalan a munkapárt helyisége elé kerültek és lármázni, sípolni kezdtek. Újabb lovasrendőrcsapatok érkeztek és a rend fenntartásának irányítását Markovics Ince főkapitány-helyettes vette át. Segítségére voltak Nagy Károlv detektívfőnök, Dorning és Novák kapitányok és Cseh Ödön felügyelő. Az úttestet többször megtisztították. Este fél kilenc órakor érte tetőpontját a tüntetés. Ekkor ért véget a munkapárt értekezlete is. Tisza István gróf sógoraival, Sándor Jánossal és Zeyk Károllyal nyitott automobilon távozott el a tüntetők tömegén keresztül a munkapárt épületéből. A tüntetők nem ismerték fel a miniszterelnököt. Héderváry Károly gyalog hagyta el a párt helyiségét. Tíz órakor már egyetlen egy tüntető sem volt a Károly körúton. Úgy a rendőrség, mint a katonai rendőrség a zavargók közül többel előállított.