A tengeri hadviselés eseményeiről rendszeresen tudósítottak a napilapok 1918 nyarán. Július 9-én a Pesti Hírlap arról számolt be, hogy Friedrich Christiansen, a német repülők „ásza” repülőraját rávezette egy brit tengeralattjáróra a Temze torkolata előtt. A tartalékos főhadnagy vezette egység bombákkal és gépfegyvertűzzel ölte meg a búvárhajó legénységét (angol források szerint öt embert), majd a kapitányt is lelőtték, a búvárhajót pedig annyira károsították, hogy az nem tudott alámerülni. Később egy másik tengeralattjáró érkezett a sérült egység segítségére, de egy német repülőraj azt is megtámadta, így rombolókat kellett küldeni a bajbajutott tengeralattjárók megmentésére. A magyar híradás sejtetései ellenére a megtámadott brit búvárhajó nem süllyedt el.
Egy másik esetről a Pesti Napló tudósított a brit admiralitásra hivatkozva: „június 27-én 9 óra 30 perckor este (…) a Llandovery Castle angol kórházhajót (kapitánya Sylvester) egy ellenséges tengeralattjáró megtorpedózta. A hajó körülbelül 10 perc alatt elsüllyedt.” A hajó Kanadából tartott Anglia felé, fedélzetén 104 tiszttel és a legénységgel, illetve 80 kanadai egészségügyi katonával és 14 ápolónővel. „E 250 személyből eddig csak 24 ért egy csónakban kikötőt” – írta a Pesti Napló, hozzátéve: „a német tengeralattjárónak a hágai egyezmény értelmében joga lett volna a kórházhajót feltartóztatni és átkutatni. A tengeralattjáró azonban ehelyett a kórházhajót azonnal megtorpedózta. A hajó az összes, a kórházhajók részére előirt jelzésekkel el volt látva.” A lap német dezinformációkat is közölt: „A Wolf-iroda szerint valószínűleg nem német tengeralattjáró okozta a hajó elsüllyesztését.” A Llandovery Castle „végzetét valószínűleg valamelyik angol aknának köszönheti”. Egy újabb hírből kiderül: a kórházhajó kapitánya szerint „a tengeralattjáró egy fel nem ismerhető célra lőtt. A kórházhajó kapitánya — mindennemű bizonyítéknak híján — azt állítja, hogy a cél egy másik mentőcsónak volt.”
Az esetet valóban csak 24-en élték túl a fedélzeten tartózkodó 258 ember közül. A német kapitány, Helmut Patzig azt is tudhatta, hogy az angol kórházhajó a németek által meghatározott hadműveleti zónán kívül hajózott. Patzig tévesen feltételezte, hogy amerikai pilóták vannak a hajón. Amikor a süllyedő kórházhajó menekülőivel Patzig felvette a kapcsolatot, rájött, hogy hibázott, egy fegyvertelen kórházhajót süllyesztett el, így – alighanem meg akarván úszni a felelősségre vonást – elkezdte legépfegyvereztetni a mentőcsónakokban lévő túlélőket. Ezek után a brit sajtóban felmerült, hogy a jövőben a kórházhajókon német túszokat kellene elhelyezni.

Felhasznált irodalom:
Aknára futott angol kórházhajó. Angol jelentés szerint német tengeralattjáró süllyesztette el a Llandovery Castle-t = Pesti Napló, 1918. július 3.
Német túszok az angol kórházhajókon = Pesti Napló, 1918. július 3.
Német repülőtámadás a Temze torkolatánál. Christiansen tengerészeti repülő bravúrja = Pesti Hírlap, 1918. július 9.
Matthew Lippman: Conundrums of Armed Conflict: Criminal Defenses to Violations of the Humanitarian Law of War. = Penn State International Law Review. Volume 15, 1996/1.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Pesti Hírlap, 1918. július 9.
Német repülőtámadás a Temze torkolatánál.
Christiansen tengerészeti repülő bravúrja

Berlin, júl. 8. — (Wolf-ügynökség.) Hivatalosan jelentik: július 6-án délután két tengerészeti repülőrajunk Christiansen tartalékos főhadnagy és Bechet tartalékos hadnagy vezetésével a Temze torkolata előtt bombavetéssel és gépfegyvertűzzel súlyosan megrongálta az E.25 és E.51 angol búvárhajókat. Ellenséges rombolók megkísérelték a két búvárhajót bevonszolni. Az E.25-öt később süllyedő állapotban figyelték meg.
A tengerészeti vezérkar főnöke

Berlin, júl. 8. — (Wolf-ügynökség.) A hivatalos jelentés ismételten Christiansen tengerészeti repülő főhadnagynak kitűnő teljesítményéről számol be. Július 6-án Christiansen csoportjával a Temze torkolatánál két angol tengeralattjárót támadott meg, mindkettőt jelentékenyen megrongálta, egyiküket oly súlyosan, hogy süllyedése valószínű. A modern haditechnika két leghatalmasabb eszköze: a tengeralattjáró és repülőgép közti küzdelem a következőképen folyt le: Christiansen főhadnagy július 6-án déltájban a flandriai partról az angol part irányába repült felderítő útra. A Temze torkolata előtt repülőgépeink egy a felszínen haladó angol tengeralattjárót láttak, mely az E.25 jelzést viselte tornyán. Mielőtt ideje lett volna elmerülnie, repülőink lecsaptak rá és a tengeralattjárót közvetlen közelből gépfegyverrel támadták meg. A tengeralattjáró fedélzetén levő legénység rövidesen holtan feküdt a földön, csak a parancsnok tudott egy ideig védekezni a toronyban és fegyverével igyekezett veszedelmes ellenségét eltalálni, amíg azután őt is eltalálta egy golyó. A tengeralattjáró nyilvánvalóan annyira megsérült, hogy nem tudott többé víz alá merülni s repülőink gépfegyvereikkel mindaddig sortüzeket adtak rá, amíg lőszerük el nem fogyott. A repülök jelentésére azonnal egy másik csoport indult a harc színhelyére. Az E.25 ekkor már egy másik tengeralattjáró, az E.51 vontatókötelén volt, s repülőink ezúttal mindkét hajót bombákkal is megtámadták. Az E.25-öt két telitalálat érte. Félóra múlva azonban meg kellett szakítani az ütközetet, mert a lőszer ismét elfogyott. Christiansen repülőcsoportja megállapította, hogy az E.25 süllyedő állapotban maradt akkor a helyén, míg a másik tengeralattjárót, amely súlyosan megsérült, egy angol romboló vontatta el. Repülőink valamennyien sértetlenül tértek vissza.