Két oroszországi bolsevik vezető lemondásáról számolt be 1918. március 10-én a Pesti Napló. A lemondások összefüggtek egymással, jóllehet az egyik a katonai főparancsnok, a másik a külügyi népbiztos távozását jelentette. „A Novaja Zsizny azt hiszi, hogy Krilenko főparancsnok ama nézeteltérések miatt, amelyek közte és a népbiztosok között több politikai és katonai kérdésben fölmerültek, beadta lemondását.”
Címke: Oroszország
Az elfeledett román-bolsevik harcok 1918 elején
Elképesztően bonyolult volt a helyzet 1918 első hónapjaiban az első világháborús román fronton. A bolsevik hatalomátvétel 1917 végétől teljesen felforgatta az antant keleti arcvonalát: míg a Lenin és Trockij vezette Oroszország különbékéről tárgyalt a központi hatalmakkal, Románia fegyveres és diplomáciai konfliktusba keveredett a bolsevikokkal.
Az „új orosz forradalom” visszhangja
“A most induló új forradalom tisztára proletár mozgalom és így elmondhatjuk, hogy az orosz revolúció ma a pétervári munkások és katonák győzelmével és kormányra jutásával eljutott kifejlődésének csúcsáig. 1917 orosz forradalma is ugyanazt a képet tárja elénk, mint 1789 francia forradalma: egyik osztály a másik után ragadja meg a kormányhatalmat, hogy azután a következő letaszítsa és messze-menőbb programot tűzzön ki a revolúció céljaként.”
Békét, kenyeret és szabadságot – Lenin a világtörténelem színpadára lép „áprilisi téziseivel”
1917. április 16-án lépett a világtörténelem színpadára Lenin, amikor évtizedes emigrációjából német támogatással, titokban, Svédországon és a még nem független Finnországon át hazaérkezve meghirdette „áprilisi téziseit”, amelyekben „békét, kenyeret és szabadságot” követelt Oroszország népének,
Üdvözlégy, szabadság!
Az orosz forradalom természetesen azzal a reménnyel kecsegtette a Monarchia vezetését, hogy az új orosz kormány esetleg hajlandó lesz béketárgyalásokat kezdeni a központi hatalmakkal. Ez annál inkább megalapozottnak tűnhetett, mert a forradalmi pártok többsége a jóvátétel és annexió nélküli béke politikáját pártfogolta,
Vajon melyik „a világ legreakciósabb állama” az orosz forradalom után?
„S ezt a cikket csak azért írtuk, hogy […] megdicsérjük Tisza Istvánnak bölcs, megfontolt és a nép kívánságaihoz alkalmazkodó politikáját, amely nem olyan hebehurgya és kapkodó, mint ezeknek az ebadta orosz revolucionistáknak nagy fölfordulása.” – ezzel zárult a Népszava vezércikke 1917. március 27-én.
„A legnagyobb gyertya is belepusztul, ha egyszerre gyújtják meg mind a két végén” – Forradalom Oroszországban és a magyarországi várakozások
Amikor 1913-ban pompázatos külsőségek közt ünnepelték a Romanov-ház uralmának 300 éves fennállását Oroszországban, aligha hitte bárki, hogy pár éven belül úgy hullik szét II. Miklós cár (1894-1917) kezében a hatalom, mint molyrágta kelme. Az 1914-es hadba lépéskor szilárdnak tűnt a cár pozíciója,