Két oroszországi bolsevik vezető lemondásáról számolt be 1918. március 10-én a Pesti Napló. A lemondások összefüggtek egymással, jóllehet az egyik a katonai főparancsnok, a másik a külügyi népbiztos távozását jelentette. „A Novaja Zsizny azt hiszi, hogy Krilenko főparancsnok ama nézeteltérések miatt, amelyek közte és a népbiztosok között több politikai és katonai kérdésben fölmerültek, beadta lemondását.” Krilenko Trockij miatt távozott – aki szintén lemondott külügyi népbiztosi posztjáról.
A kettejük közti vitát úgy foglalhatnánk össze, hogy az addigi szovjet-orosz katonai főparancsnok, Nyikolaj Krilenko még a vörös gárdák működési elveit követte, azaz a demokratikus irányítás híve volt a hadseregben. A januártól szerveződő Vörös Hadsereget azonban Trockij a volt cári tábornokok segítségével fegyelmezettebb haderővé akarta átalakítani. Bár Trockij külügyérként belebukott 1918 márciusában halogató taktikájába, illetve a németekkel szemben képviselt „sem háború, sem béke” álláspontjába , a hadsereg szervezésében újdonsült hadügyi népbiztosként hatékonynak bizonyult. Ő ugyanis megszilárdította a fegyelmet, szigorú parancsnoklási rendet vezetett be.
1918 márciusára a vörös gárdisták és a Vörös Hadsereg óriási területeket vesztett az előrenyomuló németekkel szemben. Ebbe bukott bele leginkább Krilenko, aki ezek után az igazságszolgáltatás területére váltott. A húszas években a vörösterrort segítette, a harmincas években a koncepciós sztálini pereket készítette elő, de összeütközésbe került Visinszkijjel, az effajta perek legfőbb ceremóniamesterével, így megpecsételődött a sorsa: őt állítólag egy húszperces perben ítélték halálra és ki is végezték. Trockij sem járt sokkal jobban: bár hadügyi népbiztosként 1918 márciusától óriási érdemei voltak a bolsevikok hatalmának megszilárdításában, az 1920-as évek elején fokozatosan kiszorult a hatalomból, majd Sztálin száműzte és végül Mexikóban egy bérgyilkossal megölette 1940-ben.

Felhasznált irodalom:
A szovjet végrehajtó-bizottsága a béke mellett = Pesti Napló, 1918. március 10.
Béládi László – Krausz Tamás: Életrajzok a bolsevizmus történetéből. Budapest, 1988.
Peter H. Solomon: Soviet Criminal Justice Under Stalin, Cambridge, 1996.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Pesti Napló, 1918. március 10.
A szovjet végrehajtó-bizottsága a béke mellett

Krilenko lemondása

Pétervár, március 9. Az „Izvesztyija” megerősíti, hogy a végrehajtó központi bizottság nagy többséggel helyeselte Lenin és Trockij kormányának a béke kérdésében követett magatartását s a Moszkvába küldendő szovjet delegátusoknak a békeszerződés ratifikálását javasolta. A Novaja Zsizny azt hiszi, hogy Krilenko főparancsnok ama nézeteltérések miatt, amelyek közte és a népbiztosok között több politikai és katonai kérdésben fölmerültek, beadta lemondását.

Trockij lemondott

Pétervár, március 8. (Reuter) Trockij bejelentette, hogy lemond a külügyi népbiztosi állásról.